A tanulmány Goethe, Emerson, Whitman, Thomas Mann transzatlanti recepciós vonala alapján rekonstruálja az irodalomtörténet egy elhanyagolt aspektusát: a kollektív poétika programját.
Ezt a megközelítést az a törekvés jellemzi, hogy a modern életet szellemi és társadalmi megnyilvánulásainak teljes gazdag sokszínűségében ábrázolja, anélkül ugyanakkor, hogy lemondana a laza egység megteremtésére irányuló törekvésről. Ez a törekvés egyrészt a költői forma aspektusaiban (rész-egész viszony, a hangok sokfélesége, ironikus elbeszélői magatartás), másrészt a társadalmi struktúrákban és pozíciókban (liberalizmus, demokrácia, individualitás) ölt testet.
A kollektív poétika genezise alapvetően az Egyesült Államok, mint olyan kulturális nemzet megalapításához kapcsolódik, amely éppoly rendkívüli, mint amilyen független; a kollektív költői szöveg irodalmi formába önti az USA, sőt az egész nyitott társadalom modelljét: E pluribus unum.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)
