Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Poetry in a World of Things: Aesthetics and Empiricism in Renaissance Ekphrasis
Megszoktuk, hogy a művészetet a távolságtartás álláspontjáról szemléljük. Az objektivitás érdekében "mentális teret" hozunk létre magunk és vizsgálódásunk tárgyai között, elválasztva a belső és a külső világot.
Ez a távolságtartás a kora újkorig nyúlik vissza, amikor a legkülönbözőbb területek kutatói megpróbálták az anyagi tárgyakat "önmagukban való dolgokként" leírni - vagyis a képzelet keveréke nélkül. Tudósok nemzedékei ezt a változást a megfigyelhető világ reneszánszkori "felfedezéseként" hirdették. A Poetry in a World of Things című könyvében Rachel Eisendrath azt vizsgálja, hogy a költészet hogyan reagált erre az új elkülönülésre azzal, hogy a világ összetettebb megtapasztalásának tárházává vált.
A könyv középpontjában az ekphraszisz, egy dolog kidolgozott irodalmi leírása áll, mint ezzel az új empirikus objektivitással szembeni ellenállási mód. Az olyan költők, mint Petrarca, Spenser, Marlowe és Shakespeare rendkívül művészi leírásokat készítettek, amelyek visszaszerezték a materiális világ fenyegetett szubjektív tapasztalatát.
Ezzel ezek a költők magára az objektivitás kialakulására reflektáltak, mint olyan folyamatra, amely gyakran sötétebb és fájdalmasabb volt, mint ahogyan azt egyébként elismerik. Ez a rendkívül eredeti könyv a szubjektivitást mint az anyagi világ megtapasztalásának határozottan költői és emberi módját követeli vissza, és ugyanakkor érvel amellett, hogy a művészeti tárgyakat úgy kell érteni, mint amelyek alapvetően különböznek a tárgyak bármely más fajtájától.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)