Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Subjunctive Aesthetics: Mexican Cultural Production in the Era of Climate Change
A Subjunctive Aesthetics az ökokritikai megközelítések fontossága mellett érvel a mexikói tanulmányok területén. Míg a mexikói környezettörténészek élen jártak a nem-emberi mint legitim elemzési tárgy előtérbe helyezésében, a mexikói kultúrtudományok csak most kezdik ezt megtenni. Ez a monográfia olyan elismert és feltörekvő latin-amerikai ökokritikusokkal foglalkozik, akik szerint Latin-Amerika a gyarmatosítás és a birodalom előtérbe helyezésével fontos korrekciót kínál az antropocén angolcentrikus megközelítéseivel szemben.
Tanulmányok szerint a mexikóiakat jobban aggasztja az éghajlatváltozás, mint bármely más globális kérdés, jobban aggódnak a természeti katasztrófák miatt, mint bármely más hétköznapi fenyegetés miatt (beleértve a bűnözést is), és a hőmérséklettel együtt emelkedett az öngyilkosságok aránya is. Ezeknek a félelmeknek van valóságalapjuk: az elmúlt húsz évben Mexikó több mint 2000 szélsőséges időjárási figyelmeztetést adott ki hidrometeorológiai eseményekhez kapcsolódóan, és a természeti katasztrófák által okozott abszolút gazdasági veszteségek tekintetében az első tíz ország között van. Mexikó emellett a világ egyik leghalálosabb országa a környezetvédelmi aktivisták számára: csak 2018-ban huszonegy földvédőt gyilkoltak meg, sokakat pedig kriminalizáltak vagy megfélemlítettek.
Mexikóban a jelenlegi és jövőbeli éghajlatváltozással kapcsolatos, mindent átható társadalmi aggodalom tükröződik az elmúlt évtized ökokulturális produkcióinak kiáradásában, amely olyan műfaj, amelyet még nem vizsgáltak meg átfogóan. Az éghajlatváltozásra adott kulturális válaszok exponenciális robbanása nem korlátozódik egyetlen műfajra sem: Olyan mexikói költők, mint Karen Villeda és Isabel Zapata tematizálták a kihalást, Alberto Chimal sci-fi író nemrégiben egy disztópikus ifjúsági klímakrimit adott ki, Naomi Rincón Gallardo performanszművész pedig a kitermelés gyilkos taktikáját vitató műveket hozott létre.
A Subjunctive Aesthetics ezeket a művészeket és másokat is összehozza, hogy az éghajlatváltozásra adott mexikói kulturális válaszok sokszínű konstellációját állítsa össze, amely a válság sokrétűségét mutatja be. Carolyn Fornoff szerint ezt a sokaságot az köti össze, hogy a kötőjelet - nem a mi van, hanem a mi lenne, ha - használja fel annak érdekében, hogy megzavarja az energiafogyasztás jelenlegi paradigmáit, és egy igazságosabb és fenntarthatóbb bolygó jövőjét képzelje el.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)