A George Lakoff és Adele Goldberg (Berkeley Cognitive Construction Grammar) által kidolgozott konstrukciós nyelvtan (KxG) prototípus-elméleti és szignifikáns-szemantikai (szemiológiai) irányultságát a német nyelv példáján keresztül egy tevékenységhez kapcsolódó (nyelvhasználathoz kapcsolódó) nyelvtan elmélet irányába bővítjük, túl a korábbi szintaktikaelméletek kompetencia-teljesítmény dualizmusán.
Az I. rész az egyszerű (nem összetett) predikátumokkal rendelkező mondatok nyelvtanának konstrukciógrammatikai leírását dolgozza ki a konstrukció és a projekció (valencia) összefüggésében, a konstrukció primátusa alatt.
Ez az összefüggés magyarázza a beszélők/hallgatók kreativitását az argumentumkonstrukciókkal való operálás során, valamint a szintaktikai szerkezetek (konstrukciók) produktivitását. Tartalmazza a módosító szerkezetek fúziójának és a főnévi szerkezetek beágyazásának leírását, valamint a szósorok variabilitásának konstrukciógrammatikai értelmezését. A II.
részben a KxG deklaratív öröklési koncepcióját felülvizsgáljuk egy használaton alapuló öröklési koncepció javára. Ennek alapján olyan grammatikailag központi jelenségek, mint a passziváció, a medializáció, a nominalizáció, valamint a prepozicionális tárgyas szerkezetek, illetve a partikuláris és prefixumos szerkezetek megjelenése konstrukciós öröklésként magyarázható.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)
