Kontinenseken átkelve: India és az Égei-tenger között az őskortól Nagy Sándorig

Eredeti címe:

Crossing Continents: Between India and the Aegean from Prehistory to Alexander the Great

Könyv tartalma:

Az első kapcsolatokat Görögország, az Égei-tenger és India között általában a Kr. e. hatodik század elején vélték felfedezni. Mostanra azonban egyre több bizonyíték van arra, hogy sokkal korábbi, de közvetett kapcsolatokról van szó, amelyek egészen az őskorig nyúlnak vissza. Ezek kezdetben India és az Indus civilizáció (Meluḫ.

ḫ.

A) és a Közel-Kelet között, majd végül a kora és középső bronzkori égei-tengeri társadalmakkal, a lassan kialakuló palota-alapú gazdaságokkal és összetett társadalmi struktúrákkal. A Kr. e. harmadik évezred közepén kezdődő, de körülbelül Kr. e. 1800 után csökkenő kapcsolatok egyfajta közvetett vagy úgynevezett "csepegtetett" kapcsolatra utalnak az Égei-tenger és India között. A kezdetektől fogva, egészen Kr. e. 2500-ig, az e kapcsolatot alkotó tárgyakat és árukat szárazföldön, Észak-Iránon keresztül szállították, de ezt követően a harapperek átvették az irányítást, és a Perzsa-öblön keresztül a tengeren keresztül strukturált kereskedelmet látunk.

Ezek a kapcsolatok három kategóriába is besorolhatók: a) az Indiában gyártott vagy indiai árukból készült, a Közel-Keletre importált tárgyak behozatala, amelyek végül eljutottak az Égei-tengerre, és párhuzamokat találunk az indiai lelőhelyeken.

(b) a Harappák ellenőrzése alatt álló Indiából vagy Közép-Ázsiából exportált szervetlen áruk, például ón, esetleg némi arany és lapis lazuli behozatala.

És (c) a nem romlandó szerves áruk behozatala.

Ez a tanulmány az Égei-tengerre egy nagyobb kereskedelmi hálózat részeként tekint, és a szerző itt megkísérelte mind értékelni, mind újraértékelni az ilyen kapcsolatokra vonatkozó bizonyítékokat és spekulációkat, különösen az olyan áruk, mint az ón és a lapis lazuli, valamint az újabban felfedezett tárgyak tekintetében. Hangsúlyozza, hogy mindez nem tanúskodik közvetlen kulturális és kereskedelmi kapcsolatokról és földrajzi ismeretekről a harappaiak és az őskori Égei-tenger között a Kr. e. harmadik és második évezredben.

Ez csupán a Közel-Kelet és India közötti kereskedelem természetes kiterjesztése volt. Közvetlenül Indiából nem érkeztek áruk vagy árucikkek.

Többletértéket halmoztak fel, mivel először a Közel-Keleten és Szíria-Palesztinában szereztek előkelő tulajdonosi hátteret. A korai és a késő bronzkor között India fontos forrása volt az értékes és nélkülözhetetlen árucikkeknek, amelyeket az Óvilág nagy részének elitjei és fejlődő technológiái számára szántak. Végül a szerző megvizsgálta a bronzkor végétől Nagy Sándor koráig tartó időszakot, és különösen a hatodik század utáni időszakot, amikor a görögök már kezdtek valamit tudni Indiáról. 200 éven belül Indiát tudósok és nem tudósok egyaránt ismerték, például azok, akik szemtanúi voltak a perzsa invázióknak Görögországban, vagy akik később makedón és görög gyalogos katonák lettek.