Kontinensünk, jövőnk: Afrikai nézőpontok a strukturális alkalmazkodásról

Olvasói vélemények

A könyv Soludo és Mkandiwire éleslátó megfigyeléseket tesz az afrikai fejlesztési stratégiákról, de van néhány tévedése, különösen ami Afrika helyét illeti a nyugati nemzetek által uralt kapitalista rendszerben. A recenzens azt javasolja, hogy Afrikának alternatív gazdasági modelleket kell vizsgálnia, és hangsúlyozza a belső piacok létrehozásának és az afrikai diaszpórával való kapcsolatok erősítésének potenciális előnyeit.

A szerzők hozzáértő közgazdászok, és éleslátó észrevételeket tesznek az afrikai fejlesztési stratégiákról. A külső piaci sokkokról és az afrikai gazdaságra gyakorolt hatásukról szóló vita tanulságos.

A könyv némileg szűk látókörrel rendelkezik Afrika kapitalista világban betöltött szerepét illetően, és figyelmen kívül hagyja az afrikai diaszpórán belül létező piacok lehetőségét. A szerzők javaslataival szemben filozófiai nézeteltérések vannak, ami azt sugallja, hogy nem foglalkoznak teljes mértékben az alternatív gazdasági modellek szükségességével.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Our Continent, Our Future: African Perspectives on Structural Adjustment

Könyv tartalma:

A strukturális kiigazítás összetett kérdésének kialakulóban lévő afrikai nézőpontját elemezzük. Választ ad arra a nagy kihívásra, hogy maguk az afrikaiaknak kell vezetniük a reformfolyamatot, amelyet eddig a külső elképzelések és modellek uraltak.

A szerkesztők, akik Afrika két vezető tudósa, tömör, mégis átfogó összefoglalást nyújtanak a kiigazítási vitáról egy valóban afrikai nézőpontból, harminc egyedi tanulmányt alátámasztva, amelyek közül huszonöt Afrika minden szegletéből származó vezető közgazdászoktól és tudósoktól származik. Évtizedek óta számos afrikai ország hajtja végre a Bretton Woods-i intézmény strukturális kiigazítási programjait. Ennek ellenére a szélsőséges szegénység és az elmaradottság továbbra is sújtja a világ elfeledett kontinensévé váló országot.

A szerkesztők erre a belülről jövő új megközelítés iránti igényre reagálva fogalmazzák meg a jövő útját, hangsúlyozva, hogy érzékenyen kell viszonyulni egymás egyedi történelméhez és jelenlegi állapotához. Szélesebb politikai menetrend és az állam sokkal aktívabb szerepe mellett érvelnek a nagyrészt piacgazdaságban.