Olvasói vélemények
Összegzés:A „Kontinentális szakadék: Heidegger, Cassirer, Davos” című könyvében Peter Gordon részletesen bemutatja Martin Heidegger és Ernst Cassirer filozófusok 1929-ben Davosban folytatott híres vitáját. Kiemeli vitájuk filozófiai és történelmi jelentőségét, és feltárja a Kant filozófiájából származó, az emberiség természetére vonatkozó eltérő nézeteiket. Gordon a történelmi kontextust a vita részletes elemzésével ötvözi, azzal a céllal, hogy tisztázza az egymással versengő filozófiai álláspontokat anélkül, hogy azokat puszta politikai allegóriává degradálná.
Előnyök:⬤ A vita világos kifejtése, ami a filozófia hallgatói számára is értékessé teszi a könyvet.
⬤ Példaértékű történelmi kontextus, amely megvilágítja a weimari kultúra feszültségeit.
⬤ Megmutatja mindkét filozófus erudícióját, különösen Kant értelmezésében.
⬤ Kiegyensúlyozott kép Cassirerről és Heideggerről, amely mindkét személyiség és érveik iránti tiszteletet mutatja.
⬤ Gordon írása világos és közérthető, ami elősegíti az összetett gondolatok megértését.
Hátrányok:⬤ A filozófiai fogalmakkal nem ismerkedő olvasók számára sűrű vagy kihívást jelentő lehet.
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy hiányzik a davosi esemény résztvevőinek vagy vitáinak átfogó felsorolása.
⬤ A filozófia vagy a vitát övező történelmi kontextus iránt erősen érdeklődőkön kívül csak korlátozottan vonzó.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Continental Divide: Heidegger, Cassirer, Davos
Könyv tartalma:
1929 tavaszán Martin Heidegger és Ernst Cassirer a svájci Davosban nyilvános beszélgetésen találkozott. Vitathatatlanul Európa legjelentősebb gondolkodói voltak, és eszmecseréjük a filozófiatörténet legégetőbb kérdéseit érintette: Mi az emberi végesség? Mi az objektivitás? Mi a kultúra? Mi az igazság?
Az elmúlt nyolcvan év során a davosi találkozó allegorikus jelentőségre tett szert, mintha a huszadik századi kontinentális gondolkodás végső és helyrehozhatatlan törését jelentette volna. Peter Gordon itt egy egyszerre történelmi és filozófiai rekonstrukcióban vizsgálja újra a beszélgetést, annak eredetét és utóhatását, újraélesztve egy olyan eseményt, amely saját mitológiájába temetkezett. Gordon alapos és aprólékos elemzéssel boncolgatja magát az eszmecserét, hogy feltárja, hogy annak lényege egy filozófiai nézeteltérés volt arról, hogy mit jelent embernek lenni.
Gordon azonban azt is bemutatja, hogy a két filozófus élete és munkássága szorosan összefonódott. Nézeteltérésüket csak akkor érthetjük meg, ha értékeljük közös kiindulópontjukat, hiszen a két világháború közötti német válság gondolkodói voltak, a lázadás korszakában, amely a kor valamennyi jelentős filozófiai irányzatát érintette - az életfilozófiát, a filozófiai antropológiát, a neokantianizmust, a fenomenológiát és az egzisztencializmust. Mint Gordon kifejti, a davosi vita még jóval azután is inspirált és provokált, hogy a két férfi külön utakon járt. Még ma is a filozófiai emlékezet próbaköve marad.
Ez a világos, lebilincselő könyv nemcsak a filozófusok és a filozófiatörténészek, hanem mindazok számára is nagy érdeklődésre tarthat számot, akiket érdekel a két világháború közötti Európa nagy szellemi forrongása.
