Könyvek elégetése és könyvtárak elegyengetése: Szélsőséges erőszak és kulturális pusztítás

Olvasói vélemények

A könyv hangsúlyozza a nyomtatott anyagok maradandó értékét, valamint a könyvtárgygyilkosság kultúrára és történelemre gyakorolt döntő hatását, és kiáll az oktatási tantervekben való szerepeltetésük mellett. Jól megalapozott betekintést nyújt a könyvégetés következményeibe, különösen a kulturális népirtás összefüggésében.

A könyv tanulságos és jól megalapozott, rávilágít a könyvek fontosságára az emberiség történelmében. Határozottan érvel a könyvgyilkosság ellen, és bemutatja a könyvégetés negatív következményeit a kultúrára és a tudásra nézve. Különböző szakterületek számára ajánlott, kiemelve oktatási értékét.

Egyes olvasók talán kevésbé találják relevánsnak a történelmi eseményekre, például a könyvtárak elégetésére való összpontosítást a digitális médiáról szóló kortárs viták szempontjából. Az említett problémák felismerésén túl több megoldásra vagy cselekvésre alkalmas meglátásra is vágyhatnának.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Burning Books and Leveling Libraries: Extremist Violence and Cultural Destruction

Könyv tartalma:

Akár a szenvedély, akár az ötleteket a mértéktelenség racionalizálására használó hidegvérű döntés eredménye, a világ könyvtárainak megtizedelése a 20. század folyamán végbement, és a vég még nem látszik. A kulturális pusztulás ezért egyre nagyobb aggodalomra ad okot.

Rebecca Knuth előző könyvében, a Libricide címűben a tekintélyelvű rendszerek által végzett könyvpusztítással foglalkozott: A nácik, a boszniai szerbek, az irakiak Kuvaitban, a maoisták a kínai kulturális forradalom idején és a kínai kommunisták Tibetben. De nem a tekintélyelvű kormányok az egyedüli elkövetők. Mindenféle szélsőségesek - terrorizmus, háború, etnikai tisztogatás, népirtás és a tömeges erőszak más formái révén - felelősek a széles körű kulturális pusztításért is, amint azt ebben az új könyvben bemutatja.

A Burning Books and Leveling Libraries három részből áll. Az I. rész a szélsőségesek helyi szintű, a hang és a hatalom megszerzéséért folytatott küzdelmeivel foglalkozik, ahol a könyvek és könyvtárak megsemmisítését politikai vagy etnikai tiltakozási taktikaként alkalmazzák. A II. rész a németországi, afganisztáni és kambodzsai hatalmi harcok utóhatását tárgyalja, ahol a győztesek olyan utópisták voltak, akik könyvtárakat tisztítottak meg társadalmuk megtisztítása és a hatalom megtartása érdekében. A III. rész a könyvtárak sorsát vizsgálja háború és az abból eredő hatalmi vákuum esetén.

A könyv a 2003-as iraki eseményekkel és az amerikai háborús stratégák felelősségével zárul a Szaddám Huszein megbuktatását követő széles körű fosztogatásért. Ez az eset megrendítően mutatja be, milyen könnyen előfordulhat, hogy egy elnyomott nép a polgári korlátok összeomlása miatt a szabadságot az anarchia engedélyeként követeli, és azt a győzelemhez való jogként értelmezi, miközben figyelmen kívül hagyja a társadalmi felelősségvállalás implicit megbízatását. Knuth szerint a katonai erő alkalmazása az eszmék (ebben az esetben a demokrácia és a szabadság) érvényesítésére hiábavaló, ha nem veszik kellőképpen figyelembe a humanitárius, biztonsági és kulturális szempontokat.