Iwan Simatupang (1928-1970) széles körben elismert, mint az egyik legeredetibb és legjelentősebb indonéz író. Könyve Ziarah (A zarándok) 1977-ben elnyerte az ASEAN első regényért járó irodalmi díját. Ez volt az első igazán modern regény indonéz nyelven, és új utat nyitott ennek a hatalmas nemzetnek az irodalmában.
A Kooong (ami indonézül a galamb hangja - hasonlóan az angol "coo"-hoz) Iwan Simatupang négy regénye közül az utolsó. eredetileg egy ifjúsági irodalmi pályázatra íródott, egyszerű, szinte gyermeki mű, amely mégis rendelkezik sajátos mélységgel. a könyv nagy részét Pak Sastro belső szabadságának és személyes hitelességének komikus keresése tölti ki, amelyet néma házigalambja szimbolizál. a madárnak nincs hívószava. Pak Sastro keresésének hátterében a vidéki jávai társadalomról és az általa fenntartott közösségi értékekről rajzolódik eleven kép, a legjobb formájában.
Mint Simatupang minden művében, a Kooong-ban is benne van őrült humora, a halál nevetségessége iránti rajongása, és a hagyományos társadalom határain kívül élő, úgynevezett holdkórosok iránti hatalmas tisztelete. a regény a saját két galamblábán áll. Egyszerre vicces és komoly. De Iwan Simatupang többi regényét, illetve az életről és a halálról alkotott sajátos szemléletét nem érthetjük meg teljesen, amíg ezt a könyvet el nem olvastuk. Ez a könyv tizenéveseknek és felnőtteknek egyaránt szól.