Early Modern Bromance: Love, Friendship, and Marriage in Sixteenth-Century Italian Academies
Az olasz bromance korai színházi formája a XVI. századi Siena különösen termékeny irodalmi korszakának terméke volt, amelyet a reneszánsz humanizmus és a kritika kora befolyásolt. A humanizmus középpontba állítása olyan olasz irodalmi akadémiákat eredményezett, amelyek az emberről, a társadalomban elfoglalt helyéről és az interperszonális kapcsolatokról való elmélkedésnek szentelték magukat. A kora újkori Itáliában a fiatal férfi gyors átmenete a férfi-női kísérletezés liberális időszakából a házas felnőttkorba, valamint a rendezett házasságokkal való elégedetlenség elősegítette a filozófiai és elméleti vitákat, amelyek célja a férfiak egyéni vágyai és a kötelező házasságkötés korlátai közötti konfliktusok feloldása volt. A humanista tanulmányok növekedése a kora újkori Itáliában továbbá a amicitia perfecta (tökéletes barátság) klasszikus diskurzusának újjáélesztését jelentette, ami a klasszikus életmódok iránti érdeklődéshez és olyan filozófiai vitákhoz vezetett, amelyek azt mérlegelik, hogy a férfinak hogyan kellene viselkednie barátságai és udvarlásai során. A szerelem, a házasság és a család témáinak feldolgozása mellett a népszerű irodalmi műfaj - a trattati d'amore (értekezések a szerelemről) - a férfiak között érzett szerelem meghatározására törekedett. A kora tridenti Itáliában a férfiak közötti alternatív kapcsolatokról való elmélkedés viszonylagos szabadsága vezetett a kora újkori bromance megteremtéséhez.
Ez a könyv a tizenhatodik század eleji olasz akadémiák színházi gyakorlatában helyezi újra a bromance kortárs műfaját, valamint az azt körülvevő kulturális diskurzust, feltárva, hogy a kora újkori olasz akadémikusok egy csoportja hogyan intézményesítette a férfiak közötti alternatív barátságokat a férfibarátság meghosszabbítása érdekében.
Ez a tanulmány az új historizmust a queer-elmélettel és a filmről szóló tudományos diskurzusokkal ötvözi, hogy elemezze a kora újkori hatásokat a férfiasság és a férfi barátság performatív gyakorlataira a kortárs film, televízió és média bromance-ében. A könyv tehát Claude L vi-Strauss, Gayle Rubin és Eve Kosofsky Sedgwick munkáira hivatkozva elemzi a XVI. század eleji Accademia degli Intronati fiatal olasz tagjainak életét és barátságait, valamint nyilvános színházi előadásaikat, amelyek a férfiak közötti kötelékek megerősítésére nőket használó homoszociális háromszögeket jelenítettek meg. A homoszociális háromszög új megközelítését alkalmazva ezt az elméletet a továbbiakban a tökéletes barátság (amicitia perfecta) elméleti diskurzusaira alkalmazzuk, ahogyan azt az akadémia tagjai példázzák, akik narratíván és előadáson keresztül tesztelik annak határait. Végső soron ez a könyv újonnan feltárja, hogy a kora újkori olasz bromance-narratívák hogyan kérdőjelezik meg a szoros férfibarátság alternatív szerepeit, a férfiak közötti szerelmet és a házasság korlátait, megalapozva ezzel a kortárs bromance-t.
Korai modern kori bromance: századi olasz akadémiákon fontos mű az olasz tanulmányok, az olasz-amerikai tanulmányok, az összehasonlító irodalomtudomány, az irodalom- és nyelvtudomány, a színház- és drámatudomány, a nemek és szexualitás tanulmányozása, valamint a film- és médiatudomány számára.