Korchnoi Évről évre: II. kötet

Olvasói vélemények

A könyv részletesen bemutatja Viktor Korcsnij, az egyik legnagyobb sakkozó életét és sakkozói pályafutását, aki soha nem lett világbajnok, az 1969-1980-as évekre összpontosítva, és mélyreható elemzéseket nyújt játszmáiról és életrajzi anyagot kínál.

A könyv jó fogadtatásban részesült, kitűnő állapotban érkezik, és erősen ajánlott azoknak, akiket érdekel Korcsnij élete és sakkpályafutása. Alapos elemzéseket nyújt játszmáiról, és értékes betekintést nyújt személyiségébe és a sakkozás csúcsán töltött három évtized kihívásaiba.

Bár a könyv igyekszik átfogóan feldolgozni Korchnoi életét, nem feltétlenül mélyül el játszmáinak vagy életrajzának minden részletében, ami egyes olvasóknak talán még több, részletesebb információra vágynak.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Korchnoi Year by Year: Volume II

Könyv tartalma:

Az Elk és Ruby Viktor Korchnoi-ról szóló, FM Hans Renette és IM Károlyi Tibor által írt értekezésének második kötete az 1969-1980 közötti időszakot öleli fel. Ez felöleli Korchnoi híres világbajnoki küzdelmét Karpovval Baguio Cityben 1978-ban, Karpov elleni 1974-es és Hubner elleni 1980-as jelöltdöntő mérkőzéseit, valamint az ehhez kapcsolódó jelöltciklusokat és nagy tornás szerepléseket. Sok életrajzi színt kapunk életéről és jelleméről, és ebbe az időszakba tartozik a Szovjetunióból 1976-ban Nyugatra való disszidálása is. Az I. kötethez hasonlóan eredeti anyagot közöl a főszereplőkkel és hozzátartozóikkal készített interjúkból, miközben orosz, német, holland, holland és magyar, valamint angol nyelvű forrásokat használnak fel, hogy a lehető legátfogóbb portrét fessék Kortnyojról.

Ebben a munkában 140 játékot és töredéket elemezünk részletesen. Karpov és Hubner mellett többek között Fischer, Szpasszkij, Petroszjan, Szmiszlov, Portisch, Geller, Najdorf, Timman, Larsen, Mecking, Sosonko, Andersson, Ljubojevics, Polugajevszkij, Nunn és Miles is szerepel az ellenfelek között. Az elemzésben számos új felfedezés szerepel. A szerzők különösen azt állapítják meg, hogy Korcsnij keményen dolgozott azon, hogy végjátéktudását jelentősen fejlessze abban az időszakban, amikor a szovjetek bojkottálták a versenyeken, ami a legmeglepőbb, hiszen ekkor már a negyvenes évei közepén járt, és korának legjobb végjátéktaktikában jártas játékosa volt. A szerzők továbbá megállapították, hogy a gyalograbló hírneve erősen eltúlzott volt, és hogy rengeteg királytámadást hajtott végre a h-lapon. Azt is felfedezték, hogy Korcsnij az 1978-as címvédésen a szovjet sakkgépezet példátlan felkészültsége ellenére is több mint egyenrangú volt Karpovval a megnyitások tekintetében, és hogy a mérkőzés elvesztésének fő oka az időzavar volt.

A könyvet bőséges mennyiségű fotó egészíti ki, amelyek közül sok a Korchnoi család archívumából származik, és korábban még soha nem jelent meg.