Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Environmental Design: Architecture, Politics, and Science in Postwar America
A huszadik századi formatervezés nagy részét a lényegi kettősségből fakadó kreatív feszültség mozgatta: művészet vagy tudomány a formatervezés? A háború utáni korszakban az amerikai építészek arra törekedtek, hogy az építészeti gyakorlatot az emberről és a környezetről szerzett tudományos ismeretekhez igazítsák, ezáltal emelve a tudományág rangját, és munkájukat a társadalom fokozatos átalakításába ágyazva. Ezt a politikai és tudományos törekvést "környezeti tervezésnek" nevezték el, amely fogalom az 1960-as években kibővült az ökológiai és liberális eszmékkel.
Avigail Sachs új, átfogó tanulmányában e szakmai erőfeszítés elméleti kereteit és gyakorlati örökségét vizsgálja. Lewis Mumford 1932-es kihívása által inspirálva, amely felszólította az építészeket, hogy lépjenek túl a vizuális kísérletezésen, és hozzanak létre teljes emberi környezetet, a Környezeti tervezés részletesen bemutatja a modernista eszmék felemelkedését az építészeti tudományágakban, az esztétikai helyett a társadalmi-politikai felelősség újszerű kontextusában. A mai "sztarchitikusoktól" eltérően a környezettervezők inkább a döntéshozatali folyamatok irányítóinak, mint a forma és a stílus szerzőinek tekintették magukat.
Az építészeti gyakorlatot inkább a progresszív korszak politikájában és a demokratikus folyamatban, mint az európai avantgárdban gyökerezőnek tekintve Sachs bemutatja, hogyan terjedtek el ezek a társadalmi koncepciók a befolyásos építészeti iskolákon keresztül. A pedagógia és a gyakorlat e gazdag vizsgálata a környezeti tervezés történetének és a sürgető társadalmi problémaként felfogott építészet kortárs következményeinek térképét jelenti.
