Public and Private Man in Shakespeare
Az emberi jellem potenciális kettőssége és az álnokságra való képessége lenyűgözte az Erzsébet-kori drámaírókat. Míg sokan közülük a machiavellista képet arra használták, hogy egyik széparcú, cselszövő gazembert a másik után rajzolják meg, Shakespeare mélyebben merült el az ember nyilvános és magánéleti arca közötti feszültségek problémájában.
Az eredetileg 1983-ban megjelent könyv azt vizsgálja, hogyan fejlődik és módosul ez a pszichológiai felismerés mint a drámai erő forrása Shakespeare pályája során. A történelmi színdarabok nagy sorozatában a királyság és az emberség ellentétes feszültségeit vizsgálja, és e dilemma pusztító potenciálját a „problémadarabokban” használja ki teljes mértékben.
Az utolsó darabokban a hatalom és az erény teljesen elváltak egymástól: Prospero csak akkor vonulhat nyugodtan öregkorára, ha lemond minden hatalmáról. Ez a téma számos drámaíró művészetének középpontjában áll, de a reneszánsz politikai filozófia összefüggésében Shakespeare számára még nagyobb hangsúlyt kap.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)