Close Kin and Distant Relatives: The Paradox of Respectability in Black Women's Literature
A "fekete család" az Egyesült Államokban és a Karib-térségben a közbeszédben gyakran ellentmondásos és egymással versengő jelentésekkel bír: egyrészt a szeretet, az erő és a támogatás helyszíne, másrészt a patológia, a törés és a diszfunkció helyszíne, amely gyakran a hagyományos tiszteletre méltóságra helyezi a hangsúlyt, ha stabilitást és társadalmi elismerést akarnak elérni.
Susana Morris megvizsgálva, hogy a kortárs afroamerikai és fekete karibi írónők miként konceptualizálják a fekete családot, egy jól érzékelhető hagyományt talál, amely megkérdőjelezi a tiszteletreméltóság politikáját, azzal érvelve, hogy az elhomályosítja a család hagyományos értelmezésének problematikus természetét, és a feketék számára túlélési stratégiaként káros hatással van. A szerző az afroamerikai tanulmányokra, a fekete feminista elméletekre, a kultúratudományokra és a nőjogi tanulmányokra támaszkodva vizsgálja Paule Marshall, Jamaica Kincaid, Edwidge Danticat és Sapphire munkásságát, és bemutatja, hogy regényeik hogyan foglalkoznak a tiszteletreméltóság és az ambivalencia közötti összefüggéssel.
Ezek az írók ehelyett a rokonság transzgresszív értelmezése mellett érvelnek, és a közösségi támogatás és elszámoltathatóság etikáját javasolják, amely kölcsönös ragaszkodásra, megerősítésre, hűségre és tiszteletre szólít fel. E transzgresszív családrendszerek középpontjában - tárja fel Morris - az afrikai diaszpóra kulturális rítusaihoz, például a tánchoz, a történetmeséléshez és a zenéhez való kötődés áll, amelyek segítik a fiktív szereplőket a családi kapcsolatok kialakításában.