Közellenség: Egy amerikai disszidens vallomásai

Olvasói vélemények

Bill Ayers könyvének kritikái rávilágítanak a szerzőről alkotott összetett képre, amely egyszerre ellentmondásos személyiség és megfontolt pedagógus. Míg egyesek dicsérik a könyvet éleslátó elbeszélésmódja és irodalmi minősége miatt, mások ismétlődő vagy önsajnáló jellege miatt kritizálják. Ayers úgy jelenik meg, mint aki a múltjával küzd, miközben egy politikailag terhelt környezetben igyekszik tisztázni meggyőződését és tapasztalatait.

⬤ Jól megírt és lebilincselő próza
⬤ Mélyebb megértést nyújt Ayers életéről és politikai meggyőződéséről
⬤ Személyes anekdotákat és gondolatokat kínál a szülői és nevelési kérdésekről
⬤ Megkérdőjelezi az Ayersről és múltjának radikalizmusáról alkotott tévhiteket
⬤ A média narratíváinak és a politikai bűnbakképzésnek a kritikájaként szolgál.

⬤ Egyes olvasók szerint a könyv korábbi műveinek felelevenítése
⬤ A kritikákra reagálva önsajnálatnak vagy siránkozásnak tartják
⬤ A kritikusok szerint a könyvből hiányoznak a konkrét tények, és túlságosan a narratívákra koncentrál
⬤ Egyesek szerint Ayers nem reflektál teljes mértékben múltbeli tetteire, és nem vállalja a felelősséget azokért.

(64 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Public Enemy: Confessions of an American Dissident

Könyv tartalma:

A Szökevénynapok folytatásában Ayers a Weather Underground utáni életét mutatja be, amikor is a GOP hivalkodó "hazai terroristája", "közellensége" lesz.

"A McCain-kampány által 2008-ban "hazai terroristának" bélyegzett és a radikális jobboldal által arra használt Bill Ayers valójában egy elkötelezett tanár, apa és a társadalmi igazságosság szószólója, akinek éles memóriája és még élesebb észjárása van. A Public Enemy attól a pillanattól kezdve meséli el a történetét, hogy ő és felesége, Bernardine Dohrn évekig tartó szökésük után újjáépítették életüket, mint közszereplők, akiket gyakran ünnepeltek közösségi munkájukért, és akiket a radikális jobboldal nagyon gyűlölt.

A konzervatív média rágalmaival szemben, beleértve egy több millió dolláros kampányt, amelynek célja kizárólag Ayers démonizálása volt, és a gyakori halálos fenyegetések ellenére Bill és Bernardine hűek maradtak a tiltakozás, a tüntetés és a mély elkötelezettség erejébe vetett hitükhöz. Ayers elárulja, hogy miként navigált e nyilvános élet kihívásai és diadalai között állhatatossággal és egy csipetnyi jó humorral - az Oscar-gála vörös szőnyegén, a börtönbeli virrasztásokon és a repülőtereken (ahol gyakran őrizetbe vették, és ahol végül "bevallotta", hogy valóban ő írta az Álmokat apámtól ), és végül a Grant Parkban 2008-ban és 2012-ben is.