Közjátékok és irónia az ősök elbeszélésében

Eredeti címe:

Interludes and Irony in the Ancestral Narrative

Könyv tartalma:

Hágár, Díná és Támár története idegenként tűnik ki az ősök elbeszélésében. Eltérnek a fő cselekménytől, és olyan szereplők érdekeire és sorsára hívják fel a figyelmet, akik nem részei az őscsaládnak.

Az olvasók hagyományosan meghonosították ezeket az idegen történeteket. "Ismerőssé" tették őket - mind az őscsaládról szóltak. Így válik Hágár története a kiválasztottság drámájává, Sikem és a hiviták a föld népével való ősi konfliktus emblematikájává, Támár pedig lencsévé, amelyen keresztül a gondviselést olvashatjuk József történetében.

Ez a tanulmány feleleveníti e történetek idegenségének kérdését. Ahelyett, hogy hagyná, hogy az ősi elbeszélés határozza meg jelentőségüket, inkább az egyes közjátékok sajátosságaira figyel, és felderíti az ősi elbeszélés felé tett ironikus gesztusokat.

Ezek a történetek magukban hordozzák a lehetőséget, hogy elidegenítsék az ősi identitás kulcsfontosságú témáit: az ősi-isteni kapcsolatot, az ősi kapcsolatot a földdel és annak lakóival, valamint az ősi önazonosságot. Talán az ősök családja nem az egyetlen kiváltságos partnere Istennek, nem az egyetlen örököse a földnek, vagy nem az egyetlen vérvonal, amely alkalmas a következő nemzedék hordozására.