Értékelés:
A „Kozmikus Odüsszeia” című könyvet nagyra értékelik a Palomar Obszervatórium történetének és tudományos eredményeinek lebilincselő elbeszélése és mélyreható feltárása miatt. Az olvasók informatívnak, hozzáférhetőnek és vizuálisan vonzónak találják, amely hidat képez a komplex tudományos szakirodalom és a népszerű tudomány között.
Előnyök:⬤ Alaposan összefoglalja a Palomar Obszervatórium évtizedek óta tartó tudományos eredményeit.
⬤ Magával ragadó és közérthető stílusban íródott, könnyen érthetővé téve az összetett témákat.
⬤ Kiváló minőségű grafikák, amelyek fokozzák az olvasás élményét.
⬤ Egyes olvasók számára egyedülálló személyes kapcsolatot biztosít, növelve a tartalomhoz való érzelmi kötődést.
⬤ Inkább a tudományra összpontosít, mint a személyes anekdotákra vagy pletykákra.
⬤ Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a tudományos részletek mélysége, ha nem ismeri a témát.
⬤ A könyv nem biztos, hogy kielégíti azokat, akik tisztán technikai vagy részletes tudományos beszámolót keresnek.
(8 olvasói vélemény alapján)
Cosmic Odyssey: How Intrepid Astronomers at Palomar Observatory Changed Our View of the Universe
Az újszülött galaxisoktól a jeges világokig és a lángoló kvazárokig, egy kulisszák mögötti történet arról, hogyan fedezték fel a Palomar Obszervatórium csillagászai összetett világegyetemünket.
1936 óta a dél-kaliforniai Palomar Obszervatórium úttörő tudósai az ismert világegyetem határait feszegetve káprázatos felfedezések sorát tették, amelyek megváltoztatták a kozmoszról alkotott képünket: kvazárok, ütköző galaxisok, szupermasszív fekete lyukak, barna törpék, szupernóvák, sötét anyag, a világegyetem véget nem érő tágulása és még sok más... A Kozmikus Odüsszeia című könyvben Linda Schweizer csillagász elmeséli a Palomarban dolgozó férfiak és nők történetét, valamint az univerzumunkat irányító hatalmas energiák és titokzatos folyamatok megfejtésére tett erőfeszítéseiket.
A Palomar volt korának Apollo-missziója. Az 1948-ban a világ legnagyobb távcsöveként megrendelt 200 hüvelykes George Ellery Hale-teleszkóp első képei ugyanolyan izgalmat keltettek, mint a Holdról 1969-ben, illetve a Hubble űrteleszkópról nemrégiben készült képek. Eddig a Palomar „Nagy Szem” és három másik távcső több mint 75 000 távcsőéjszaka értékes adatokat szolgáltatott. Schweizer a tudományos felfedezések kulisszái mögé kalauzolja az olvasót, feltérképezve a kitérők, zsákutcák és szerencsésen kiugró felismerések gyakran kaotikus folyamatát. Bár a Palomarra összpontosít, a felfedezés szálait a világ minden táján követi más csapatok és obszervatóriumok felé. A több mint száz interjún alapuló és tudományos folyóiratokban végzett kutatásokkal kiegészített beszámolója lenyűgöző képet fest arról, hogy egy globális közösség kutatói által évtizedek alatt megszerzett különálló felismerések hogyan csapódnak össze, ütköznek össze, és végül hogyan állnak össze azokká a felfedezésekké, amelyeket végül tényként fogadunk el.