Értékelés:
Chandra Wickramasinghe és mások „Kozmikus őseink a csillagokban” című könyve tárgyalja a pánspermia koncepcióját, mint a földi élet eredetét, és ennek következményeit az emberi történelemre, az evolúcióra és a világegyetem megértésére. Miközben számos kritika kiemeli a provokatív gondolatokat és az elmét megnyitó tartalmat, hangsúlyozzák az áltudomány és a megválaszolatlan kérdések jelenlétét is, ami megosztja a tudományos érvényességgel kapcsolatos véleményeket.
Előnyök:A könyvet provokatívnak, unortodoxnak és ösztönzőnek írják le, amely új kozmológiai tényekre és elméletekre nyitja meg az olvasók elméjét. Olyan lebilincselő elbeszélést mutat be, amely összefonja a geológiát, a csillagászatot, a filozófiát és a mitológiát, és együttérzésre ösztönöz az emberiség és a környezet iránt. Számos recenzens nagyra értékeli a könyv ambiciózus terjedelmét és magával ragadó írói stílusát.
Hátrányok:Számos kritikus azt kifogásolja, hogy a könyvet áltudományok gyötrik, hogy megalapozatlan állításokat fogalmaz meg, és hogy nincsenek megalapozott válaszok az élet eredetével kapcsolatos kritikus kérdésekre. Néhányan úgy érzik, hogy túl nagy területet próbál lefedni anélkül, hogy megfelelően alátámasztaná elméleteit, ami szerintük alááshatja a pánspermia koncepcióját. Emellett aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a könyv nem veszi komolyan az űrkutatást, és az éghajlatváltozás tagadásának elemeit tartalmazza.
(6 olvasói vélemény alapján)
Our Cosmic Ancestry in the Stars: The Panspermia Revolution and the Origins of Humanity
Annak feltárása, hogy a pánspermia elfogadása hogyan fogja hamarosan megváltoztatni a történelmet.
- Kiterjedt tudományos bizonyítékokat kínál a pánspermiára - hogy az élet üstökösökön keresztül jött létre a Földön, és hogy az evolúciót üstökösökön és csillagközi poron keresztül érkező vírusok indítják el.
- Vizsgálja az új tudományos világkép elfogadásának főbb filozófiai, pszichológiai, kulturális, vallási és környezeti következményeit.
Az általános konszenzus szerint az élet spontán módon, az "őslevesből" keletkezett a Földön. Ennek az elméletnek, valamint a darwini "a legerősebb túlélése" koncepciónak, amely az evolúció főbb lépéseivel kapcsolatos, azonban nincs tudományos alapja vagy bizonyítéka. Honnan származik tehát az élet? Amint a szerzők meggyőző tudományos bizonyítékokkal bizonyítják, az élet az űrből jött - ez a "pánspermia" fogalma. Mi, emberek, és a Földön élő összes többi élőlény évezredek alatt fejlődtünk ki az üstökösökön keresztül érkező vírusok hatására, és ez a folyamat folytatódik.
A szerzők a pánspermia elfogadásának filozófiai, pszichológiai, kulturális és környezeti következményeit vizsgálva bemutatják, hogy az elmozdulás a kopernikuszi forradalommal lesz egyenértékű - amikor végre elfogadták, hogy a Föld nem a világegyetem középpontja. A szerzők a pánspermia-elmélet eredetét a néhai Sir Fred Hoyle munkásságában magyarázzák, majd feltárják azt a hatalmas bizonyítékhalmazt, amely az elmúlt 4 évtizedben az élet kozmikus eredete mellett szólt, beleértve a DNS-ben talált vírusbetéteket, amelyek évmilliók alatt alakították emberi genomunkat. Bemutatják, hogy a legapróbb vírusok, mikroszkopikus állatok (tardigrádok), sőt még a magvak is természetes kozmonautáknak bizonyultak. A szerzők azt is bemutatják, hogy az űrben terjedő vírusok döntő szerepet játszanak az élet pozitív evolúciójában, és hogy egész létezésünk ezen a bolygón a kozmikus vírusok folyamatos behatolásától függ.
A szerzők feltárják, hogy a pánspermia hogyan ad választ az emberiségnek az élet eredetével kapcsolatos régi kérdéseire, és megvitatják, hogy ez a megváltozott megértés milyen hatással lesz a Földdel való kapcsolatunkra, valamint a kultúrára, a történelemre és a vallásra. És talán a legdrámaibb következménye mindennek az, hogy a pánspermia elfogadása annak elfogadását jelenti, hogy a Föld nem egyedülálló - hogy más, élettel teli bolygók is léteznek, és az intelligens élet gyakori az Univerzumban. Nemcsak hogy az űrből jöttünk, de nem is vagyunk egyedül.
