Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az ősrobbanás kozmológiájának átfogó és mélyreható történetét mutatja be, részletesen ismertetve a korai elméleti alapoktól a megfigyelésekkel történő igazolásig. Megvizsgálja a kozmológiai elméletek fejlődését, nevezetesen az ősrobbanás és az állandósult állapot modellje közötti kölcsönhatást, és elmélkedik a tudományos fejlődés filozófiai következményeiről.
Előnyök:A könyvet dicsérik a kozmológia fejlődésének részletes és mesteri leírásáért, beleértve a kulcsfigurák személyes történetét és motivációit. Jól megírt, világos kifejtéssel mind a szakemberek, mind az általános olvasók számára alkalmas, egyedi betekintést és alapos történelmi kontextust kínál.
Hátrányok:A könyv túlságosan technikai jellegű lehet a fizikai vagy kozmológiai háttérrel nem rendelkező olvasók számára, mivel olyan egyenleteket és összetett fogalmakat tartalmaz, amelyek kihívást jelenthetnek a témában csak felületes ismeretekkel rendelkezők számára.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Cosmology and Controversy: The Historical Development of Two Theories of the Universe
Könyv tartalma:
Több mint három évezreden át a legtöbb ember csak a mítoszok, a vallás és a filozófia segítségével értette meg a világegyetemet. 1920 és 1970 között a kozmológia a fizika egyik ágává vált.
Ezzel a figyelemre méltóan gyors változással egy olyan elmélet született, amely végül empirikus alátámasztást nyújtott számos, az egész világegyetem eredetéről és fejlődéséről régóta vallott hiedelemnek: az ősrobbanás elmélete. Ebben a könyvben Helge Kragh először mutatja be a tudományos kozmológia fejlődését történelmi eseményként, amely számos híres tudóst belekevert egy vitába, amely magáról az időbeli kezdettel rendelkező, fejlődő világegyetem fogalmáról folyt. Gazdag részletességgel vizsgálja, hogy az ősrobbanás elmélete hogyan merített ihletet a rivális nézetekből, főként az állandósult állapotú elméletből és annak végtelen korú, stacionárius univerzumra vonatkozó elképzeléséből, és végül hogyan győzedelmeskedett felettük.
Az 1920-as években Alexander Friedmann és Georges Lema tre megmutatta, hogy Einstein általános relativitáselméleti egyenletei rendelkeznek megoldásokkal egy időben táguló univerzumra. Kragh innen követi végig a történetet, bemutatva, hogyan fejlődött az ősrobbanás elmélete Edwin Hubble megfigyelésétől kezdve, hogy a legtöbb galaxis távolodik tőlünk, egészen a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás felfedezéséig.
Sir Fred Hoyle ehelyett az állandósult állapot elméletét javasolta, egy dinamikus egyensúlyi modellt, amely az anyag folyamatos keletkezését foglalja magában az egész világegyetemben. Bár ma már általánosan elfogadott, hogy a világegyetem mintegy tízmilliárd évvel ezelőtt egy ősrobbanással kezdődött, sok olvasó talán nem teljesen tudatában van annak, hogy ez az általános nézet nagyrészt az állandósult állapot elméletének köszönheti kialakulását.
Az elméletek közötti hasonlóságok és feszültségek feltárásával Kragh nélkülözhetetlen hátteret nyújt az olvasónak a világegyetemünkkel kapcsolatos mai kommentárok nagy részének megértéséhez.
