Központi bankárok a kötél végén?: A monetáris politika és a közelgő válság

Olvasói vélemények

Jack Rasmus „Az adósság óceánja” című könyve a központi bankok történelmi szerepét vizsgálja, és kritikával illeti jelenlegi tevékenységüket, amely hozzájárul a pénzügyi instabilitáshoz, és elsősorban a gazdagoknak kedvez. Rasmus azzal érvel, hogy bár a központi bankok bizonyos célokat vallanak, politikájuk jelentős adósság- és pénzügyi válságokhoz vezetett, és jelentős reformokat követel a monetáris politika és a szabályozás terén.

Az olvasók nagyra értékelik Rasmus alapos történelmi elemzését, a bonyolult pénzügyi kérdések felgöngyölítésének képességét, valamint a jövőbeli válságok megelőzésére tett bátor politikai ajánlásait. A könyvet korábbi munkáinak jelentős frissítéseként tartják számon, amely kritikus szemléletet nyújt a központi bankrendszer hibáiról.

Egyesek számára talán nyomasztónak tűnhet a tárgyalt kérdések hatalmas léptéke, és a javasolt politikai megoldások megvalósításának lehetősége a jelenlegi hatalmi dinamikát tekintve valószínűtlennek tűnik. Az is előfordulhat, hogy a könyv túlságosan kritikusnak tűnik a központi bankokkal szemben, anélkül, hogy kellőképpen feltárná az általuk játszható lehetséges pozitív szerepeket.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Central Bankers at the End of Their Rope?: Monetary Policy and the Coming Depression

Könyv tartalma:

A központi bankok a 21. században a gazdasági destabilizáló erővé válnak - ellentétben a kortárs gazdaságelmélet elfogadott elképzeléseivel.

A központi bankok alapvető funkciói - legyen szó a pénzkínálat kezeléséről, a magánbankok felügyeletéről, a csődbe jutott bankok kimentéséről, az árak stabilizálásáról, a reálbefektetések, a foglalkoztatás és a növekedés előmozdításáról - mind a növekvő hanyatlás, összeomlás és kudarc állapotába kerültek. -a központi bankok világszerte elvesztették - egyenként és együttesen - a globális pénzkínálat feletti ellenőrzést; -a globális gazdaságot fokozatosan destabilizálták az évtizedek óta folyamatosan növekvő likviditással és adóssággal; -a pénzügyi eszközök inflációs buborékainak megakadályozásában vagy az áru-, pénz- és munkaerőárak defláció felé való folyamatos sodródásának megállításában krónikus kudarcot vallottak; -nem tudtak alkalmazkodni a globális pénzügyi rendszert alapjaiban átstrukturáló technológiai erőkhöz; -nem vették figyelembe a tőkepiacok, a belső hitelek és az árnyékbankrendszer növekedését; -nem sikerült szabályozniuk és felügyelniük a magánbankokat, amelyek 2008 után is a nagy kockázatvállalás rabjai maradtak; -nem tudtak olyan politikákat és eszközöket kidolgozni, amelyek hatékonyan ösztönöznék a beruházásokat, a munkahelyeket és a reál-GDP-t; és -nem tudtak olyan stabil rendszert kiépíteni, amely felváltaná az aranyszabványt vagy a Bretton Woods-i nemzetközi monetáris rendszert; A könyv ismerteti a központi bankok összeomlásának és kialakulóban lévő válságának alapvető okait - elsősorban az amerikai Federal Reserve-re, az angol és a japán jegybankra, az euróövezeti EKB-ra és a Kínai Népbankra összpontosítva.

A könyv központi témája az, hogy a központi bankok mai formájában nem csak alapvető funkciójukat veszítik el - miközben egyre kétségbeesettebben kísérleteznek új intézkedésekkel és politikákkal -, hanem egyre inkább a magánbankárok és befektetők érdekeinek hordozóivá váltak. A központi bankokat ezért demokratizálni kell, hogy ne csak a bankárokat és a befektetőket, hanem a gazdaság egészét képviseljék. Az amerikai Federal Reserve (és más központi bankok) intézményi átalakítására vonatkozó javaslatok a központi bankok banki és befektetői érdekektől, valamint a politikusok érdekeitől való függetlenségének biztosítását szolgálják. Az állami bankrendszereket szükséges, de nem elégséges megoldásként tárgyalják és érvelnek mellette. Alkotmánymódosítást javasolnak a Fed demokratizálására.