Kreol fiú: Egy örökbefogadó anya kibogozza a természet és a nevelés kapcsolatát

Olvasói vélemények

E. Kay Trimberger „Creole Son” című könyve az örökbefogadás, különösen a fajokon átívelő örökbefogadás összetettségét vizsgálja, és a személyes elbeszéléseket a természet kontra nevelés vitával kapcsolatos tudományos meglátásokkal ötvözi. Az örökbefogadott kétrasszú fiú szülői szerepének örömeit és kihívásait tárgyalja, beleértve a függőséggel és a genetikai örökség hatásával való küzdelmeket. Trimberger kíméletlen őszintesége és a saját és fia tapasztalatainak megértése iránti elkötelezettsége teszi ezt az emlékiratot a családi dinamika és identitás szívből jövő felfedezésévé.

A könyv jól megírt, mélyen belátó, és ötvözi a személyes elbeszélést a viselkedésgenetikával kapcsolatos, bizonyítékokon alapuló kutatásokkal. Az olvasók nagyra értékelik Trimberger őszinteségét, együttérzését és a természet kontra neveltetés témakörben nyújtott mélyreható információit. Nagyon ajánlott örökbefogadottaknak, örökbefogadó családoknak és terapeutáknak, mivel szenvedélyes feltárást nyújt a szülői lét és az identitás témakörében.

Egyes olvasók számára érzelmi kihívást jelenthetnek a függőséggel kapcsolatos viták és a természet és a nevelés közötti vita összetettsége. A megosztott tapasztalatok nem általánosan alkalmazhatóak, mivel a fajon átívelő örökbefogadás sajátos körülményeihez kapcsolódnak.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Creole Son: An Adoptive Mother Untangles Nature and Nurture

Könyv tartalma:

A Creole Son egy egyedülálló fehér anya lenyűgöző memoárja, aki azt keresi, hogy miért.

Örökbe fogadott, kétrasszos fiából boldog gyermekből problémás fiatal felnőtt lett, aki évtizedekig küzdött a függőséggel. E. Kay Trimberger szerint a válaszok a természetben és a neveltetésben egyaránt rejlenek.

Amikor az ötnapos Marcót Louisianából Kaliforniába repítik, és Trimberger karjaiba helyezik, feltételezi, hogy az ő értékrendje és példamutatása lesz a meghatározó hatással új fia életére. Huszonhat évvel később, amikor segít neki felvenni a kapcsolatot cajun és kreol biológiai rokonaival, felfedezi, hogy a fiú kognitív és pszichológiai erősségei és nehézségei közül sok az övékét tükrözi. Szociológusi képzettségét felhasználva Trimberger az örökbefogadó családokkal kapcsolatos viselkedésgenetikai kutatásokat tárja fel. Megkönnyebbülésére, de egyben szorongására is, megtudja, hogy mind a biológiai örökség, mind a környezet - és ezek kölcsönhatása - alakítja a felnőttkori eredményeket.

Trimberger mélyen személyes gondolatokat oszt meg arról, hogyan nevelte fel Marcót Berkeleyben az 1980-as és 1990-es években, ahol a drogokhoz való könnyű hozzáférés és a droghasználatot elnéző kultúra jellemezte. Vizsgálja saját tudatlanságát a kábítószerrel való visszaéléssel kapcsolatban, és egy alternatív családi életmóddal kapcsolatos sikertelen kísérletet is. Az utószóban Marc Trimberger is hozzászól, és megjegyzi, hogy anyja kutatásai révén jobban megértette saját életútját.

Történetének elmesélésével Trimberger tudást és támogatást nyújt minden olyan szülőnek - biológiai és örökbefogadó szülőnek -, akinek problémás utódja van. Végül egy új örökbefogadási modellt javasol, amely a biológiai és az örökbefogadó rokonokból álló kibővített, integrált családot hoz létre.

--Jenae Neiderhiser, a Behavior Genetics Association elnöke.