Értékelés:

A könyv átfogó áttekintést nyújt a hollandok karibi tapasztalatairól, különös tekintettel Curacaóra a XVII. és XVIII. században. Olyan témákat vizsgál, mint az illegális kereskedelem, a spanyol Venezuelával való kapcsolatok és a szefárd zsidó közösség.
Előnyök:Jól kutatott és informatív, mély betekintést nyújt a holland Curacao történetébe. Magával ragadó beszélgetések a kereskedelem és a közösség egyedi aspektusairól.
Hátrányok:A könyv időnként ismétlődő lehet, hasonlít tudományos dolgozatok gyűjteményére, amelyek néha hasonló információkat ismételgetnek.
(2 olvasói vélemény alapján)
Creolization and Contraband: Curaao in the Early Modern Atlantic World
Amikor Cura ao 1634-ben holland ellenőrzés alá került, a Dél-Amerika északi partjainál fekvő kis sziget elszigetelt és álmos volt. A megnövekedett (legális és illegális) kereskedelem bevezetése drámai átalakuláshoz vezetett, és Cura ao a karibi és az Atlanti-óceánon túli hálózatok egyik fő csomópontjává vált. A holland Nyugat-indiai Társaság kereskedelmi és közigazgatási székhelyévé is vált Amerikában.
A sziget fő városa, Willemstad nem holland többségű volt, amely nagyrészt szabad feketékből, városi rabszolgákból és szefárd zsidókból állt, akik az etnikai megosztottságon túl egy új kreol nyelven, a papiamentu nyelven kommunikáltak. Linda M. Rupert szerint ennek a kreol nyelvnek a megjelenése volt a kora újkori Cura ao két meghatározó jelenségének egyike. A másik a csempészet volt. Mindkét fejlemény - érvelése szerint - informális alkalmazkodás volt az élethez egy olyan helyen, amely egyszerre volt soknyelvű és szabályozott. Olyan improvizációk voltak, amelyek mindenütt előfordultak, ahol a terjeszkedő európai birodalmak különböző népeket sodortak egymás mellé.
A Creolization and Contraband a Cura ao történetét használja fel arra, hogy a korai újkori világ tiltott interimperialista kereskedelme és a társadalmi, kulturális és nyelvi cserefolyamatok közötti kapcsolat első könyvhosszúságú elemzését készítse el. Rupert amellett érvel, hogy a csempészet a többszörös korlátok áttörésével különösen gazdag lehetőségeket nyitott a kultúrák és etnikumok közötti interakciók számára. Ezek a nem hivatalos cserekapcsolatok távolról sem voltak marginálisak, hanem a gyarmati társadalom építőkövei voltak.