Criticism, Performance, and the Passions in the Eighteenth Century
A nagy művészet az érzelmekről szól.
A tizennyolcadik században, és különösen az angol színpadon, a kritikusok érzékenységet fejlesztettek ki mind az előadás szenvedélyei, mind pedig az e szenvedélyek közötti átmenetek iránt. A szerzők által megírt és a színészek által végrehajtott sarkalatos átmenetek voltak azok, amelyek a Lear királyt gyönyörűvé, a Hamletet félelmetesnek, az Íjászt mulatságossá és a Zarát elektromossá tehették.
James Harriman-Smith visszaszerzi a színháznak mint átmeneteknek a megbecsülésének egy elveszett módját, amelyek egyszerre ikonikus és dinamikus látványosságokat eredményeznek; lenyűgöző pillanatokat, amikor minden lehetségesnek tűnik. A Shakespeare-i és tizennyolcadik századi tragédiák, a történeti színészelmélet és a korai karakterkritika friss olvasatait és értelmezéseit kínáló kötet bemutatja, hogy az átmenettel való foglalkozás hogyan köti össze a drámát mindennel, a lírai költészettől a newtoni tudományon át a képzőművészetig és az én természetének szkeptikus vizsgálatáig.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)