Chromatin and Epigenetics
A genomika széles körű figyelmet kapott azóta, hogy Lamarck 1809-ben híres "Philosophie Zoologique" című könyvében előterjesztette a "motivált változás" felülről lefelé irányuló hipotézisét, és még inkább azóta, hogy Darwin 1859-ben "A fajok eredete" című könyvében közzétette a természetes szelekcióról szóló híres, alulról felfelé irányuló elméletét. A közvélemény figyelmének csúcspontja az emberi genom szekvenciájának megfejtéséért folytatott várva várt verseny volt 2002-ben.
Az eltelt évek alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a genomiális DNS kromatinba tömörül, amelynek sajátos 3D-s magasabb rendű szerveződése és dinamikája van, és hogy minden szerkezeti szinten léteznek epigenetikai módosítások. A "Kromatin és epigenetika" című könyv az epigenetika és a kromatin aktuális kérdéseivel foglalkozik, az első négy fejezetben található elméleti áttekintéstől kezdve a következő fejezetekben található sokkal részletesebb módszertanokig és a diagnosztikára és a kezelésekre vonatkozó betekintésekig. A fejezetek mélységükben és szélességükben illusztrálják, hogy a genetikai információ a sejtmagban minden szerkezeti és dinamikai szinten tárolódik, a megfelelő funkcionális jelentőségű módosításokkal együtt.
Így csak az integratív rendszerszemléletű megközelítés teszi lehetővé a genotípus és fenotípus holisztikus, funkcionális genomot létrehozó kölcsönhatásának megértését, kezelését és manipulálását. A könyv fejezetei tehát hozzájárulnak ehhez az általános perspektívához, és nemcsak a genetikai információ valódi egyetemes szemléletének lehetőségét nyitják meg, hanem kulcsfontosságúak a genomok, azok működésének, valamint általában az élet és az evolúció általános megértéséhez is.