Küldetésirányítás: Az űrrepülés alapjainak feltalálása

Olvasói vélemények

A könyv a korai űrrepülésben részt vevő küldetésirányító központok részletes feltárása, különös tekintettel a történelemre, a technológiára és a személyzetre. Bár alaposságáért és tényszerű pontosságáért dicsérik, gyakran hiányzik belőle az az izgalom és a személyes történetek, amelyeket egyes olvasók keresnek.

Részletes történelmi beszámoló, jól megalapozott, kitér az űrprogram kevésbé ismert aspektusaira, szórakoztató az űrkutatás rajongói számára, jól megírt, hiánypótló a küldetésirányításról szóló irodalomban.

Száraz és túlságosan tényszerű lehet, hiányoznak a személyes anekdoták és az emberi elemek, nincsenek vizuális segédanyagok, például képek vagy diagramok a megértés elősegítésére, inkább tűnik tankönyvnek, mint lebilincselő elbeszélésnek.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Mission Control: Inventing the Groundwork of Spaceflight

Könyv tartalma:

Mindannyian láttuk a NASA küldetésirányító központjait a győzelem és a tragédia pillanataiban. Johnson jelentős mértékben hozzájárul az űrrepülés történetéhez azzal, hogy elemzi kulcsfontosságú szerepüket. Roger Launius, a Nemzeti Légi- és Űrmúzeum gyűjteményi és kurátori igazgatóhelyettese.

Az űrkutatás történetének egy kritikus, ám elhanyagolt témájával foglalkozik, nevezetesen a földi irányítók szerepével, akik nélkül keveset lehetett volna elérni az űrben. Paul E. Ceruzzi, a Computing szerzője: A Concise History.

A küldetésirányító központok azok, ahol az űrrepülésben az akció zajlik. Ez a könyv három fontos központot vizsgál, összehasonlítva őket egymással, és feltárva hasonlóságaikat és különbségeiket. David Christopher Arnold, a Kémkedés az űrből című könyv szerzője: Constructing America s Satellite Command and Control Systems.

A bátor űrhajósok, a lángoló rakéták és a fenséges kilövések csak az egyik oldala az űrrepülés történetének. Minden űrmisszió a földön dolgozó több ezer elkötelezett ember több éves, ha nem évtizedes munkáján múlik. Ők azok az emberek, akiknek a hangja baráti kapcsolatot teremt a Földdel az űr ürességében, akiknek a kezei manőverezik a bolygókon át a rovereket, és akiknek a képességei hazavezetik az űrhajósokat. Ez a könyv az űrkorszak kezdete óta fontos küldetéseket irányító három nagy központ régóta esedékes története.

A Mission Control című könyvben Michael Johnson a híres houstoni Johnson Űrközpontot, a pasadenai Jet Propulsion Laboratory-t és a németországi Darmstadtban található Európai Űrműveleti Központot vizsgálja meg, mind egy-egy stratégiailag megtervezett mikrokörnyezetet, amely az űrhajók működéséért és az utasok biztonságáért felel. Elmagyarázza az egyes központok elhelyezkedésének és bonyolult kialakításának motivációit. Bemutatja, hogy a Pasadenában és Darmstadtban felügyelt robotizált űrrepülési küldetések hogyan különböztetik meg ezeket a központokat Houstontól, és összehasonlítja a különböző típusú űreszközökhöz használt nyomkövető hálózatokat.

Johnson azt állítja, hogy az űrhajók típusa és az általuk irányított küldetések, nem pedig az általuk képviselt nemzetek határozták meg a központok fejlődését, mégis ezek a központok végül létfontosságú nemzeti szerepet játszottak, mivel az űrtechnológia a hidegháború éveiben és azt követően is a nemzetközi hatalmi harcok csataterévé vált. Egy olyan konfliktus leglátványosabb részeként, amely éppoly valóságos volt, mint a koreai, vietnami és afganisztáni háborúk, és amely nagy globális aggodalmat okozott, a küldetésirányító központok a közvélemény előtt a nemzetbiztonság szimbólumaiként és a modern technológia történetének kulcsfontosságú láncszemeiként szolgáltak.

".