Separate Schools
1943-tól kezdve gyermekek millióit osztották szét fiú- és leányiskolákba a Szovjetunió városaiban. A kormány a nemi szerepek háborús környezetben való megerősítésére, valamint a fegyelem és a rend megerősítésére törekedett azzal, hogy a fiúkat és a lányokat különböző osztálytermekbe osztották.
A program kudarcot vallott. A fegyelem tovább romlott a fiúiskolákban, és az oktatás egyenlőségének megőrzésére irányuló szándék ellenére a lányiskolákban megnőtt a tudományos alsóbbrendűség érzése, különösen a matematika és a természettudományok tantárgyak terén. A koedukáció 1954-es visszaállítása megmutatta, hogy a közvélemény még egy diktatúrában is képes befolyásolni az iskolapolitikát.
A program első teljes terjedelmű tanulmányában Ewing ezt a nagyszabású kísérletet a tanácskozás, a pártolás, a végrehajtás, a tapasztalatszerzés, a kritika és végül a külön iskolák elutasításának teljes ciklusán keresztül vizsgálja. A tanulók osztálytermi találkozásait, a kommunista vezetők politikai célkitűzéseit, valamint a tanárok és szülők körében a külön iskolákkal szembeni növekvő ellenállást vizsgálva Ewing új betekintést nyújt a sztálini diktatúra utolsó évtizedébe.
A szovjet esetnek az Egyesült Államokban és máshol a közelmúltban tett erőfeszítésekkel való összehasonlító elemzése fontos kérdéseket vet fel. Az Üzbegisztán és Kazahsztán levéltárait is felölelő, kiterjedt kutatásokon alapuló Separate Schools című kötet az oroszországi történészek, az összehasonlító oktatás- és neveléstörténet iránt érdeklődők, valamint a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakemberek számára is vonzó lesz.