Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a jazz és a náci politika összetett kapcsolatát tárja fel, részletesen bemutatva a jazzművészek tapasztalatait a korszakban. Míg egyes olvasók tanulságosnak és jól kutatottnak találták az információkat, mások úgy érezték, hogy más művekhez képest nem elég mély, és küszködtek a rengeteg megemlített névvel.
Előnyök:⬤ Új betekintést nyújt a náci korszak alatti jazz történetébe
⬤ lenyűgözően lábjegyzetelt, az egyes művészek részletes bemutatásával
⬤ értékes a jazztörténet iránt érdeklődők számára.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó kevésbé találta informatívnak, mint más kapcsolódó műveket
⬤ a nevek és részletek száma nyomasztó lehet
⬤ a kritikusok szerint a nácik által betiltott jazzről szóló beszámoló túlzó.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Different Drummers: Jazz in the Culture of Nazi Germany
Könyv tartalma:
Amikor az afroamerikai táncosnő, Josephine Baker 1925-ben Berlinbe látogatott, káprázatosnak találta a várost. A városnak ékköves csillogása volt, mondta, a hatalmas kávézók óceánjárókra emlékeztettek, amelyeket a zenekaruk ritmusa hajtott. Mindenütt zene szólt. Az I. világháború megsemmisítő veresége után a weimari Németország buzgón nézett előre, átölelte az Európán végigsöprő modernizmust, és megőrült a jazzért. A nemzetiszocializmus felemelkedésével azonban cenzúra és betiltás következett: egy idegen földön született és négerek és zsidók által irányított művészeti ágnak nem lehetett helye az uralkodó faj kultúrájában.
A Different Drummers című könyvében Michael Kater - kiváló történész és maga is jazz-zenész - a hitleri Németországban a jazz földalatti történetét tárja fel. Ijesztő és lenyűgöző betekintést nyújt a Harmadik Birodalom alatti életbe és populáris kultúrába, és megmutatja, hogy a nácik számára a jazz különösen fenyegető kifejezési forma volt. Nemcsak alkotói álltak a náci faji hierarchia legalján, de a jazz lényege - a spontaneitás, az improvizáció és mindenekelőtt az egyéniség - közvetlen kihívást jelentett a német menetzene és a mindennapi élet ismétlődő, egyszerű, egységes lüktetésével szemben. Az a tény, hogy a legtehetségesebb európai jazzművészek közül sokan zsidók voltak, csak még ellenszenvesebbé tette a zenét.
A társadalmi tiltakozás egy merész és ékesszóló formájának kialakulását nyomon követve Kater eddig nem ismert archív felvételek tárházát tárja fel, és a túlélő szemtanúkkal készített interjúk segítségével a háborús Németország egy kevéssé ismert aspektusát eleveníti fel. Olyan csoportokat mutat be, mint a Weintraub Syncopators, Németország legjobb hazai jazz-zenekara; a frankfurti Harlem Club, amelynek férfi tagjai a náci konvenciókkal szembeszegülve hosszú hajat viseltek; és a Hamburg Swings - a legmerészebb radikálisok -, akik tömeges táncmulatságok sorozatával nyíltan szembeszálltak a Gestapóval. Ezek a tüntetések nem egyszer erőszakba torkolltak, a Swingek és a Hitlerjugend az utcán vívták meg harcukat. Végül rájövünk, hogy a jazz nemcsak túlélte az üldözést, hanem a politikai engedetlenség - sőt az ellenállás - erőteljes szimbólumává vált a háborús Németországban. És ahogy tanúi vagyunk a náci rezsim ingadozásainak (miközben a végső megsemmisítésén dolgoztak, a jazzt saját propagandacéljaikra használták), láthatjuk, hogy a náci társadalmi ellenőrzés mítosza nagyrészt csak az volt - Hitler diktatúrája sosem vált a totalitarizmus olyan tiszta és hatékony formájává, mint ahogy azt néha elhitetik velünk.
A Different Drummers az összes kulcsfiguráról készült eleven portréival egyedülálló bepillantást nyújt egy olyan ellenkultúrába, amelyet eddig gyakorlatilag nem vizsgáltak. Provokatív beszámoló, amely arra emlékeztet bennünket, hogy az emberi szellem még a legelképesztőbb elnyomás ellenére is kitart.
