Különleges ízlésű nők: Fehér Sororities and the Making of American Ladyhood

Olvasói vélemények

A könyv a déli nőegyletek történetét és hatását tárgyalja 1900-tól az 1970-es évekig, és arra összpontosít, hogy milyen szerepet játszottak a középosztálybeli fehér nőiség exkluzív standardjának meghatározásában és fenntartásában, miközben ellenálltak a társadalmi változásoknak. Megfogalmazza azt a kellemetlen érzést, amelyet sok lányszövetségi tag érez ezzel az idejétmúlt ideállal kapcsolatban.

A könyv hiánypótló az NPC lányszövetségekről szóló szakirodalomban, és megfogalmazza a sok nő által a részvételükkel kapcsolatban érzett kellemetlen érzéseket. Alapos vizsgálatot nyújt a déli lányszövetségi rendszerről és annak kulturális következményeiről.

Az e diákszövetségek kizárólagosságára és konzervativizmusára helyezett hangsúly nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog, különösen azoknak nem, akiknek pozitív tapasztalataik vannak. A történelmi perspektívát korlátozónak vagy egy bizonyos narratíva felé elfogultnak érezhetjük.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Women of Discriminating Taste: White Sororities and the Making of American Ladyhood

Könyv tartalma:

A Women of Discriminating Taste című könyv a fehér nőegyletek szerepét vizsgálja a fehér nőiség huszadik századi formálásában. Nemzeti női szervezetként a diákszövetségek hosszú ideig hatalommal bírtak az egyetemi kampuszokon és az amerikai életben.

Ugyanakkor a csoportok mindig is konzervatív jellegűek és eredendően diszkriminatívak voltak, az új tagokat társadalmi osztály, vallás, faj vagy fizikai vonzerő alapján választották ki. A huszadik század elején a diákszövetségek hiánypótló szerepet töltöttek be az egyetemeken, mivel azt állították, hogy a főiskolás nőket felkészítik a "nőiességre". A diákszövetségi képzés arra késztette a tagokat, hogy hiperfeminin, heteroszociális hajlamú, hagyománytisztelő nőként viselkedjenek, akik egy olyan modellt követtek, amely nagyrészt a déli hölgyek mitikus képére épült.

Bár sok lányszövetséget nem déli iskolákban alapítottak, és számos nem déli államban is fenntartottak tagsági bástyákat, a csoportok egy határozottan déli esztétikához - az elveszett ügy ideológiájának modernizált változatához - ragaszkodtak társadalmi képzésükben, hogy konzervatív programjukat megvalósítsák. Margaret L.

Freeman a diákszövetségi archívumokban, a diákszervezetek diákszövetségekkel kapcsolatos anyagaiban, valamint a dékáni, diákügyi és elnöki irodai iratgyűjteményekben kutatott olyan történelmi adatok után, amelyek azt mutatják, hogy a déli fehér emberek többször is segítségül hívták a déli hölgyek képét a déli faji hierarchiák támogatására. Kutatásai azt is bemutatják, hogy ez a kép könnyen exportálható volt hasonló célokra az Egyesült Államok más területeire, amelyek osztották a fehér déliek aggodalmait a változó társadalmi demográfiai helyzet és a faji viszályok miatt.

Azzal, hogy Freeman feltárja a nemzeti diákszövetségeket, mint a huszadik század alulról szerveződő konzervatív mozgalmának jelentős szereplőit, megvilágítja a kortárs diákszövetségek nehéz egyetemi kapcsolatainak történetét, valamint a diszkriminatív viselkedés és a konzervatív retorika folyamatos örökségét.