Cultic Spiritualization: Religious Sacrifice in the Dead Sea Scrolls
A holt-tengeri tekercsek 1947-ben kezdődő felfedezése óta a tárgyi tanúságtétel és a felidézett tartalom egyaránt megragadta a tudósok és a nagyközönség vallási képzeletét. A 20.
század egyik legnagyobb régészeti felfedezéseként üdvözölt feltárt anyag megvilágította és újjáélesztette a bibliai vonatkozású tudományok hatalmas területeit. A vallási áldozatokkal kapcsolatos tárgyi leletek vizsgálata mindeddig korlátozott figyelmet kapott. Ebben a tanulmányban Jamal-Dominique Hopkins a qumráni élet és régészet nyomait, valamint az áldozattal kapcsolatos, a nem bibliai szektás holt-tengeri tekercsekben dédelgetett nézeteket vizsgálja.
Hopkins a tekercsekhez kapcsolódó zsidó papi mozgalom történeti és ideológiai fejlődését vizsgálja, elsősorban a mozgalom későbbi, Qumráni Közösség néven ismert mellékági csoportjának nézőpontjára összpontosítva. A holt-tengeri tekercsekben található áldozatok e panorámaszerű vizsgálata e fő közösség és annak megragadó történetének történelmi rekonstrukcióját kínálja.
Hopkins feltárja egy olyan közösség fejlődését a qumráni település előtti szakaszától a qumráni település szakaszáig, amely a jeruzsálemi templom és az áldozati gyakorlat spiritualizálását választotta. A qumráni sivatagba űzetés következményeként, a jeruzsálemi fizikai templom hiányában ez a nomád papi közösség "templomnak" tekintette magát.
A tényleges állatáldozat helyett az ima és a dicsőítés cselekedetein keresztül a közösség az ajkuk gyümölcsét ajánlotta fel az áldozat alternatív módjaként. A nagyobb közösséget elhagyva ez a qumráni közösség így olyan eszkatológiai közösséggé vált, amely a kultikus spiritualizáció gyakorlatában vett részt.