Culture and the Development of Children's Action: A Theory of Human Development
Dr. JaanValsiner ebben a mélyen feltáró, intellektuális kihívást jelentő munkájában a fejlődéslélektan dinamikus, új kultúrtörténeti megközelítésének alapjait fekteti le. A hagyományos fejlődéselmélet dekonstruálásával kezdi, feltárva a fogalmi zűrzavart és az ismeretelméleti vakfoltokat, amelyek szerinte továbbra is veszélyeztetik a módszertanok tudományos érvényességét. Hedes leírja, hogy a beágyazott kulturális előítéletek hogyan alakítják a hagyományos célokat, és hogyan befolyásolják mind a kutatás irányát, mind a kutatási adatok értelmezésének módját. És felveti, hogy a kutatók és a klinikusok hogyan válhatnak jobban tudatossá és léphetnek túl ezeken az előítéleteken.
Dr. Valsiner ezután egy hierarchikus, rendszerszintű modellt dolgoz ki, amely a fejlődést nyitott végű, dialektikus folyamatként mutatja be. Valsiner megközelítésének középpontjában az a feltevés áll, hogy mivel minden gyermek egyedi - ahogyan az életkörülményei is -, a funkciókban vagy a fejlődés ütemében az előírt normától való eltérések ugyanolyan valószínűséggel a változó környezeti nyomásokhoz való konstruktív alkalmazkodás, mint a pszichológiai rendellenesség tünetei. Valsiner olyan változatos forrásokra támaszkodva, mint a nyelvfilozófia, a strukturális antropológia, a termodinamika és a rendszerelmélet, valamint a huszadik századi fejlődéselmélet számos vezető alakjának munkássága, meggyőzően érvel a fejlődéspszichológia olyan megközelítése mellett, amely elég érett ahhoz, hogy felismerje az egészséges variabilitás és a diszfunkció közötti különbséget.
A későbbi fejezetekben a hangsúly az absztrakt fejlődésről a fejlődő gyermek mindennapi kihívásaira helyeződik át. Esettörténetek illusztrálják a kulturális, fiziológiai és pszichológiai tényezők finom kölcsönhatását a gyermekkori viselkedés alakításában.
A Menninger Klinika Bulletinje által "intellektuális erőműnek" nevezett Kultúra és a gyermeki cselekvés fejlődése fontos olvasmány a fejlődéspszichológusok, gyermekpszichológusok és minden gyermekgyógyász számára.
"Természetesen egyetlen tudomány sem fejlődik lineárisan. Függőlegesen mozog a társadalommal, amelybe beágyazódik, és a narratív formákat használja fel, hogy leírja magát a bennfentesek és a kívülállók számára. A tudósok retorikája a tudományukról ezért szükségszerűen ellentmondásos. A tudományok egyszerre társadalmi intézmények a társadalmon belül és olyan társadalmi szervezetek, amelyek egyetemes tudás létrehozására tesznek kísérletet. A pszichológia számára bonyolult feladat, hogy egyszerre legyen tudáskonstruáló és önreflexív. Mindazonáltal ez utóbbi fajta reflexivitás az, amely a tudás tényleges felépítését irányítja." -- JaanValsiner.
"(Ez a könyv) egy lenyűgöző és fontos munka, amely megkérdőjelezi a kortárs fejlődéslélektan nagy részét. A második kiadás számos tekintetben változott, és sok új anyaggal egészült ki, de alapjában véve Valsiner azzal a kérdéssel küzd, hogy 'hogyan értsük meg a fejlődést? Továbbra is küzd azzal is, amit ő meglehetősen szemléletesen a "pszichológia ismeretelméleti szélmalmainak" nevez. Kihívását tömören összefoglalja T. S. Eliot egyik versének két sora:
* Hol van a bölcsesség, amit a tudásban elvesztettünk?
* Hol van a tudás, amit az információban elvesztettünk? " -- -- Kevin Connolly előszavából.
