„Cyprien Jeansonnet úr hosszú idő óta először hagyta, hogy a tavaszi szél megsimogassa a kocsijában a kellemesen kerek, klasszikusan szőrtelen, őszinte fejét, amelynek szellemes szája a csendes naivitás világos szemével állt ellentétben.
Selyemkalapját az ölébe tette, és hosszú, ősz haját engedte omlani. Így, reszketve és a gyorsaságtól aggódva, átkelt a Boulevard des Capucines-on, a Rue Royale-on, a Place de la Concorde-on, a hídon, és belépett a bal part tanulmányi árnyékába...”.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)