L'art de la stratgie: Principes fondamentaux de stratgie et de tactique militaire
Carl von Clausewitz tábornok, aki 1831-ben kolerában halt meg, monumentális, befejezetlen művet hagyott hátra, amely posztumusz nemzetközi elismerést szerzett neki.
A nagy háború elmélete (Vom Kriege) eredetileg tíz kötetből állt volna. Clausewitz szövege - akárcsak Szun Czu vagy Machiavelli - messze túlmutat a katonai szférán, és valóságos filozófiai értekezésként olvasható, amelynek tanításai mély nyomot hagytak a humán tudományok különböző területeinek szakembereiben, a politikától a szociológiáig és újabban a gazdasági stratégiáig.
Clausewitz a háborút nem öncélúnak, hanem eszköznek, „művészetnek” tekinti, amelynek minden esetben van egy politikai dimenziója, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, még a lényege elvesztésének veszélye miatt sem. A következő oldalak a Nagy Háború elmélete című művének első kötetének első részét képezik, és a stratégia kérdését tárgyalják általános szempontból, a porosz tábornok munkásságának egy olyan töredékét, amelyről úgy véljük, hogy feltárja azt a különleges megközelítést, amely lehetővé teszi, hogy írásait még ma is tanulmányozzák az iskolai tankönyvekben.
