La Colmena

Olvasói vélemények

A könyvet a modern spanyol irodalom remekműveként méltatják, amely a háború utáni Madridba kalauzolja el az olvasót, és a túlélésért küzdő, változatos karakterekkel teli kórusos elbeszélésbe csöppen. Az emlékkiadást a kiegészítő anyagok és a minőség miatt jegyzik. Egyesek azonban túlterhelőnek találják a szereplők sokaságát, és néhányan úgy érzik, hogy az elbeszélés az idő múlásával veszített frissességéből.

⬤ Ragyogóan foglalja össze a háború utáni Madridot és annak társadalmi problémáit.
⬤ Kiváló minőségű emlékkiadás értékes kiegészítő anyagokkal.
⬤ Gazdag jellemábrázolás és eleven történetmesélés.
⬤ Magával ragadó stílus, amely a humort komoly témákkal ötvözi.
⬤ Alkalmas irodalomkedvelők és tudományos felhasználók számára egyaránt.

⬤ Sok szereplő zavaros és nehezen követhető.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy ismétlődővé vált és elvesztette eredeti frissességét.
⬤ A könyv összetettsége nem biztos, hogy ideális a háttérismeretekkel nem rendelkező, első olvasók számára.

(66 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Okkal gondolhatjuk, hogy Camilo Jose Cela pontosan tudta, mit csinál, amikor 1945 és 1950 között megírta a La colmena című regényt, amely ellensúlyozni fogja azt a pozitív képet, amelyet a Franco-rezsim igyekezett felépíteni. Az első kiadáshoz írt előszavában Cela úgy indokolja és jellemzi szövegét, mint halvány tükörképet...

a mindennapi, kemény, mély és fájdalmas valóság szerény árnyékát. A szomorú és kétségbeesett Madrid portréja azonnal felkeltette a cenzorok figyelmét: a regényt 1955-ig, négy évvel az argentin első kiadás megjelenése után, Spanyolországban betiltották. A mindennapi madridi valóság ábrázolásának gondolata képezi a La colmena lényegét, és paradox módon éppen ez adja a szöveg egyetemes hatását.

A La colmena elsősorban olyan regény, amelynek nincs hagyományos értelemben vett főszereplője vagy cselekménye: rengeteg szereplő (több mint háromszáz valós és fiktív között) és mellékszál (mellékszálak) fut végig az utcákon ebben a bonyolult műben.

Egysége azonban a leggyakrabban említett szereplőben, Martin Marcóban rejlik, akinek vándorlása a különböző madridi városrészek és terek mentén bizonyos szerkezeti koherenciát kölcsönöz a regénynek. Ugyanakkor a regény már a címében meghatározza a kaptárjelleget, így a szereplők fáradságos létezése lehetővé teszi, hogy az olvasó felfedezze a város változatos szegleteit és az ott túlélni igyekvő embereket.

De a kaptárkép egyben paradoxon is. Kétségtelenül van lárma és állandó mozgás, de a nyüzsgő szereplők munkanélküli munkásméhekként vannak ábrázolva, tehát cél és remény nélkül. Ebben az értelemben Cela Madridja olyan tér, amelyben mélyen gyökerezik a nyomor, a szegénység és a hanyatlás.

A város lakói nem tudják, hová tartanak, mi a céljuk vagy a sorsuk. És innen ered majd a La colmena leglényegesebb témája - a magány és az elszigeteltség -. A szereplők között nincs valódi kommunikáció, hiszen mindannyian a saját, elszigetelt, egzisztenciális vákuumukba merülve élnek.

A La colmena azonnal inspiráló példaképpé vált a fiatal írók új generációja számára, akik az 50-es években kezdtek publikálni, érdeklődésük középpontjában a mai Spanyolország társadalmi és politikai viszonyainak feltárása állt. Bár Cela a következő művében (Mrs.

Caldwell habla con su hijo, 1953) felhagyott a valóság részletes ábrázolásával, a La colmena egy évtizeden át a társadalmi realista regény referenciájaként állt. Sok író számára, főként azok számára, akik előre látták, hogy elbeszélő műveiket társadalmi és politikai eszközként fogják használni a Franco-rezsim bírálatára, Cela regénye vitathatatlan kiindulópont lett a spanyolországi rossz közérzet feltárásához és átalakításához.