Az acetilszalicilsavat, közismert nevén az aszpirint a 19. század végén szintetizálták.
Röviddel terápiás alkalmazása után leírták a lenyelése által kiváltott anafilaktoid reakciókat. Az aszpirin által kiváltott szindróma teljes leírását 1968-ban Max Sampter és Ray Beer készítette el. Ezt az entitást ma aszpirin által súlyosbított légúti betegségként (AERD) ismerjük, amelyet orrpolipózis, krónikus hipertrófiás eozinofil eozinofil orrmelléküreg-gyulladás, asztma és nem-szteroid gyulladáscsökkentőkre (főként aszpirinre) való érzékenység jellemez.
Az ERAE patogenezise nem teljesen tisztázott, de ismert, hogy nem allergiás reakcióról van szó, és hogy a lipidanyagcsere ciklooxigenáz és lipooxigenáz útjai megváltoznak. Az ERAE-t nem ismerő emberek által bevitt aszpirin halálos kimenetelű lehet.
Diagnózisát csak úgy lehet felállítani, hogy a betegnek a gyógyszerre adott válaszreakcióját provokáljuk, ami nem kockázatmentes. A szindrómával kapcsolatos jelenlegi kutatások célja a patofiziológia molekuláris szintű feltárása, ami jobb diagnosztikai és terápiás eszközökhöz vezethet.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)