A tanulmány célja az volt, hogy elemezze a bokaficamot szenvedett személyek egy csoportjának fejlődési folyamatát a proprioceptív gyakorlatokkal társított kinezioteppelési technikákkal végzett fizioterápiás beavatkozást követően. A kutatást egy kvantitatív megközelítésű esettanulmány jellemezte, amelyben összesen 4, 18 és 35 év közötti, mindkét nemhez tartozó résztvevő vett részt a mintában. Az adatfeldolgozáshoz Microsoft Excel táblázatot használtak az összehasonlító elemzésekhez a beavatkozás előtti és utáni időszakokban, grafikonok és táblázatok segítségével. Az eredmények elemzése és megvitatása után megállapítható, hogy ez a kutatás jelentős hatással volt a bokaficamot követő funkcionális és mechanikai stabilitás javulására.
Szükséges a sérülés által generált retrográd hatások kutatása. A fentiek fényében a vizsgálatban részt vevő betegek körülbelül 100%-a mutatott fejlődési folyamatot a hiánymechanizmusok elvesztése felé.
Megfigyelték azonban, hogy a II. fokú szalagsérülésre utaló mintának több mint 10 kezelésre lenne szüksége ahhoz, hogy még jelentősebb javulást mutasson.