Mexikóban naponta történnek emberrablások.
Az enyém attól volt más, hogy az emberrablóm belém szeretett, és két hosszú évig fogva tartott. Ez a szerelem nem kímélt meg a folyamatos nemi erőszaktól és kínzásoktól, ami arra késztetett, hogy az öngyilkosságot tekintsem az egyetlen menekülési lehetőségnek a gonoszságtól, amit az ő elborult elméje okozott.
Két abortusz után született egy fiam, akit addig nem tudtam szeretni, amíg az a férfi, aki mindig is szeretett, nem tudta, hogyan szabadítson meg a lelki traumától, amely megakadályozta, hogy boldog legyek és boldoggá tegyem a körülöttem élőket. Nyolc évembe telt, hogy magam mögött hagyjam a rémálmomat, és megéljem a szeretet teljességét.
