La Perdida

Olvasói vélemények

A „La Perdida” kritikái kiemelik erősségét, hiszen gazdag képregény, amely az identitás, a kultúra és egy fiatal mexikói-amerikai nő Mexikóvárosban szerzett tapasztalatainak összetett témáit járja körül. Míg sok olvasó dicséri a művészi kivitelezést és a kulturális ábrázolást, néhányan kritizálják a karakterfejlődést és a történetvezetés minőségét, különösen a főhősnő döntéseit és perspektíváit illetően.

⬤ Mexikóváros vibrálásának és lényegének mesteri megragadása.
⬤ Erős vizuális történetmesélés a kiváló grafikán keresztül.
⬤ Elgondolkodtató témák az identitás, az önmegismerés és a kulturális felfedezés körül.
⬤ Érzékeny témák a vegyes identitással és a kulturális hovatartozással kapcsolatban.
⬤ Sok olvasó találta a karaktereket rokonszenvesnek és a történetet magával ragadónak.

⬤ A főszereplő Carla gyakran önzőnek és éretlennek tűnik, ami csökkenti az olvasók elkötelezettségét.
⬤ A történetet összefüggéstelennek és időnként kiszámíthatónak írják le.
⬤ Néhányan zavarónak találták az angol és a spanyol nyelv használatát.
⬤ Kritika a szereplőkkel és fejlődésükkel kapcsolatban, egyesek szerint a cselekmény klisékre vagy szerencsétlen sztereotípiákra támaszkodik.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a történetmesélés lapos és nem volt lebilincselő.

(35 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az Artbabe Harvey- és Lulu-díjas alkotójának lebilincselő története egy fiatal nő kalandjairól szól Mexikóvárosban.

Carla, a mexikói apjától elidegenedett amerikai lány Mexikóvárosba utazik, hogy "megtalálja önmagát". Összeütközik egy korábbi kalandjával, Harryvel, aki hősei, William S. Burroughs és Jack Kerouac nagy hagyományai szerint iszogatva járja a fővárost. Harry jó kedvűen - humorosan - veszi tudomásul Carla újbóli felbukkanását a küszöbén, egészen addig, amíg rá nem jön, hogy Carla, aki naphosszat a városban áztatja magát, Frida Kahlo házát kutatja, és spanyolul tanul, nem szándékozik elmenni.

Amikor Harry és Carla kölcsönös toleranciára épülő kapcsolata elkerülhetetlenül a végéhez ér, a lány elutasítja a férfi angol külföldiekből álló világát, és saját baráti körét választja: a csinos Oscar, aki füvet árul és arról álmodik, hogy DJ lesz, és a karizmatikus Memo, a baloldali, ál-intellektuális nőcsábász. Carla elszántan meg akarja ismerni az igazi Mexikót, ezért szemet huny új barátai következetlensége felett. Ám ekkor felfigyel rá egy drogdíler, el Gordo, és ettől a pillanattól kezdve az élete sokkal bonyolultabbá válik, és kénytelen szembesülni akaratos ártatlanságának helyrehozhatatlan következményeivel.

Jessica Abel felidéző erejű fekete-fehér rajzai és az angol és spanyol nyelv kreatív keveréke életre kelti Mexikóváros múltját és jelenét, és Carla sötét történetét Burroughs és Kahlo örökségével szemben tárja elénk. A La Perdida egy történet a hiteles élet iránti fiatalos vágyról és a könnyű válaszokban való bízás következményeiről. A La Perdida - egyszerre a mexikói élet sajátosságaihoz kötődő és rezonánsan egyetemes - egy történet arról, hogyan találjuk meg önmagunkat azáltal, hogy eltévedünk.