A 21. század legértékesebb természeti erőforrásaként üdvözölt víz az irracionális használat és a népességnövekedés miatt egyre szűkösebbé válik, így az emberi fejlődés és az életminőség szempontjából stratégiai fontosságú erőforrássá válik.
A jogászok mindig is úgy tekintettek az édesvíz kérdésére, mint ami a szomszédsági konfliktusokra vagy a vízenergia-potenciál kihasználására korlátozódik, de a 20. század utolsó három évtizedében Brazíliában nőtt a környezeti problémák iránti aggodalom, és néhány szabályozást vezettek be, valamint új politikákat fogadtak el, amelyek célja nem csak a környezeti károkozók megbüntetése, hanem a megelőzés is. Az emberi méltóság elve az 1988-as Magna Charta egyik alapja, amely a globális tendenciát követve a vizet az emberek közös használatára szolgáló közjószágnak kezdte tekinteni, garantálva, hogy minden embernek joga van a víz fogyasztásához vagy használatához egyéni szükségletei kielégítésére, amit a 9.
433/97. sz.
törvény is szabályoz. Ezért e jog helyi szinten történő megvalósítása érdekében az önkormányzatok szerepe a környezetvédelmi politika fejlesztésében alapvető fontosságú, amint azt az alábbiakban bemutatjuk.