La Sociedad Paliativa

Olvasói vélemények

A könyv többnyire pozitív kritikákat kapott, és dicsérték, hogy érdekes betekintést nyújt a kortárs társadalomba, és olyan témákról elmélkedik, mint a fájdalom és a boldogság a világjárvány összefüggésében. Néhány olvasó azonban úgy találta, hogy nem tartalmaz új érveket, ismétlődik, és esetleg nem ért egyet a szerző gondolataival.

A könyv lebilincselő, könnyen olvasható, és egyedi nézőpontot nyújt a fájdalommal és boldogsággal kapcsolatos aktuális társadalmi kérdésekről. Sokan ajánlják kötelező olvasmányként az egyetemeken, intelligens elmélkedései miatt. Kiváló állapotban érkezett, és áttekinthetően van bemutatva.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy a gondolatok ismétlődnek, és nem olyan erősek, mint a szerző korábbi műveiben. Néhányan nem értenek egyet a szerző szemléletével, és a metafizikai eszmékre való támaszkodást a valóságtól elrugaszkodottnak találják. Elismerten kissé gyengébb az azonos szerző más címeihez képest.

(12 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Olyan társadalomban élünk, amelyben kialakult a fájdalomfóbia, amelyben már nincs helye a szenvedésnek. Ez a széles körben elterjedt félelem tükröződik mind a személyes, mind a társadalmi életben, sőt még a politikában is.

Ma a boldogság pozitívuma felülírja a fájdalom negatívumát, és kiterjed a szociális szférára is. Azzal, hogy a konfliktusok és viták kiszorulnak a közéletből, amelyek fájdalmas konfrontációkhoz vezethetnének, egy posztdemokrácia jön létre, amely alapvetően egy enyhítő demokrácia. Ma a „légy boldog” neoliberális imperatívusz, amely a teljesítmény iránti igényt rejti, megpróbál elkerülni minden fájdalmas állapotot, és az állandó érzéstelenítés állapotába taszít bennünket.

Byung-Chul Han „A fáradt társadalom”-hoz hasonlóan feltételezi, hogy Nyugaton radikális paradigmaváltás történt. A premodern társadalmak nagyon bensőséges viszonyt ápoltak a fájdalommal és a halállal, amellyel méltósággal és rezignáltan szembenéztek.

Ma azonban a boldogság pozitívuma felülírja a fájdalom negatívumát, és kiterjed a társadalmi szférára is. Azzal, hogy a konfliktusok és viták kiszorulnak a közéletből, amelyek fájdalmas konfrontációkat idézhetnek elő, egy posztdemokrácia jön létre, amely alapvetően egy enyhítő demokrácia.