Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
A „Nagy Kataklizma” után, amely elárasztotta Ah-Men-Ptah-t, az „Isten Ősi Földjét”, elnyelve magával emberi lények millióit, nem maradt más, mint egy legendás mítosz, amelyet Szolón hozott Egyiptomból, és amelyet később Platón a „Timaiosz”-ban Atlantisz gyűjtőnevén vett át.
De egyetlen történész sem nézett utána ennek az eltűnt Édennek a túlélőinek, akik mindenüktől megfosztva, keleten, egy olyan ország partjainál fordultak vissza, amely azóta azzá vált: „Ta Mana” »A környezet földje«, amely név a mai napig megmaradt, mivel Marokkó arab neve: »Maghreb-el-Aksa«. Az Atlantisz túlélői alkotják tehát e mű cselekményét, amelyet valós eseményekből és sziklarajzok egész sorából szőttek össze az idők kezdetétől, Marokkótól Egyiptomig.
Ez a történet a túlélők két testvérklánjának elkeseredett küzdelmét meséli el: „Set lázadói”, a Nap imádói, és »Hórusz kovácsai«, az Egyetlen Isten leszármazottai, akik mindketten a Földre érkezésük után biztosítani akarják a nekik ígért felsőbbrendűséget: az »Isten Második Szívét«, Ath-Ka-Ptah-t (görögül Aeguptosz, franciául Egyiptom).
