Az erőszak eleinte az életre vonatkozó pragmatikus szándékok egyik eredménye.
Vagyis a hasznosság mint minden társadalmi jelentés alapja lehetővé tette, hogy a társadalom egy természetes, alapvetően primitív aspektusa a mindennapi emberi érintkezésünk egyik (ha nem a legfontosabb) eljárási módjává váljon. Nem, nem akarok fatalista lenni, épp ellenkezőleg.
Az a tény, hogy még mindig nem tudtunk túllépni ezen a fajta biológiai, immár társadalmi kondicionáltságon, egy olyan összetett emberi történelemről árulkodik, amelynek alakító okairól nem sok ismeretünk van. Még nem léptük át a gyors és bizonytalan életmegoldások iránti igény küszöbét, ami egy gyötrelmes és motiválatlan jövőbe vezetett bennünket, hogy az emberi és állati hasznossági hajlamunk ne maradhasson meg társadalmaként, fajként, egyénekként és emberként is a képességünk kényszerű egyoldalúsága.