Értékelés:
A könyv a lacani elméletről szóló esszégyűjtemény, amely nem törekszik a világosságra és a hozzáférhetőségre, ehelyett a bonyolult szakzsargon és a rosszul szerkesztett tartalom állandósul. Sok olvasó hiányolta a gyakorlati alkalmazhatóságot, és az írásmódot tekervényesnek kritizálta.
Előnyök:Néhány olvasó értékelheti a Lacan elméleteinek megvitatására tett kísérletet és a különböző szerzők változatos nézőpontjait.
Hátrányok:A könyv szenved a rossz szerkesztéstől, számos helyesírási és nyelvtani hibát tartalmaz, és nem tisztázza Lacan összetett elméleteit, hozzáférhetetlen marad, és túlzottan a szakzsargonra támaszkodik. Nem kapcsolja össze megfelelően az elméleti fogalmakat a gyakorlati pszichoanalízissel.
(1 olvasói vélemény alapján)
A topológia tanulmányozása azt vizsgálja, hogyan változtathatja meg valami az alakját, miközben megtartja ugyanazokat a tulajdonságokat. Jacques Lacan tanításának utolsó részét a topológiának szentelte. Az 50-es években a felületek topológiáját mérte fel (tórusz, Moebius-sávok, Klein-palackok, keresztsapkák), 1972-től pedig a csomók topológiáját tanulmányozta (Borromé, a szinusz). Megmutatva, hogy a testi és a szellemi élet topológiailag működik, azt tette, amit korábban senki sem tett: a reprezentációk működésének logikájához hozzáadta a jouissance vagy libidinális jelentés logikáját, amely a nyelvet „materializálja” azáltal, hogy a vágyat, a fantáziát és a részleges késztetéseket annak megállapítható funkcióivá teszi. Lacan számára a topológia nem mítosz és nem metafora. Ez az a pontos mód, ahogyan a szubjektum felépítését és megjelenését megérthetjük. A tér többdimenziós mind a jelentés, mind a logika szempontjából.
A lacani topológia választ ad a posztstrukturalizmus kérdéseire, miközben feltárja elméleteinek hibáit. Egy olyan 21. századi tanítást is előremozdít, amely mellőzi a szimbolikus logikát és annak pozitivista előfeltevéseit. Alkalmazásokat tesz a klinikán, az irodalomban és a társadalomtudományokban.
Az itt összegyűjtött szerzők között olyan világhírű lacani topológusok szerepelnek, mint Jacques-Alain Miller, Jeanne Lafont, Jean-Paul Gilson, Pierre Skriabine, Juan-David Nasio, Jean-Michel Vappereau, valamint számos új teoretikus az Egyesült Államokból és Európából.
