Értékelés:
Ez a könyv két sötét történet gyűjteménye, amelyek középpontjában a 20. század eleji Amerikában élő japán bevándorlók tapasztalatai állnak. A könyv a bevándorlók kétségbeesett és nehéz életét mutatja be, miközben történelmi betekintést nyújt a korszakba. A kritikusok kiemelik az érzelmi mélységet és a bevándorlói tapasztalatok eleven ábrázolását, de megjegyzik, hogy az elbeszéléseket időnként soványnak és ismétlődőnek érezhetik.
Előnyök:⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt a 20. század eleji amerikai bevándorlói tapasztalatokról, különösen a japán közösség szemszögéből.
⬤ Történelmi kontextusban és az 1920-as évek kaliforniai városi életének részleteiben gazdag.
⬤ A fordító kiválóan megőrzi a történetek lényegét, és hasznos kontextuális jegyzeteket fűz hozzájuk.
⬤ Az archív fényképek bevonása fokozza az élményt.
⬤ A történetek sötétnek és lehangolónak tűnnek, hiányoznak belőlük az izgalmas vagy izgalmas elemek.
⬤ Néhány olvasó az elbeszéléseket ismétlődőnek és az érzelmi leírásokat túlságosan megterhelőnek találta.
⬤ A karakterek nem eléggé kidolgozottak, ami ahhoz vezethet, hogy a olvasók nem tudnak belemerülni a sorsukba.
⬤ A szerkesztéssel és a kronológiával kapcsolatos problémákat észleltek, ami némi zavart okozott a történetmesélésben.
(6 olvasói vélemény alapján)
Lament in the Night
A Lament in the Night két figyelemre méltó novellát gyűjt össze Shosun Nagahara szerzőtől, japánból először fordítva. A címadó novella, amely eredetileg 1925-ben jelent meg, Ishikawa Sazuko vándorló napszámost követi, aki Los Angeles sikátoraiban és fürdőházaiban járja az utcákat, ételt, munkát vagy csak valakit, akibe kapaszkodhat.
A második novella egy fiatal anyát követ, aki bárokban és éjszakai klubokban dolgozik, miután szerencsejáték-függő férje elhagyta. Az 1920-as évek naturalista noirjának ez a káprázatos, egyszerre szuggesztív és pontos hangnemben megírt regénye az amerikai irodalom klasszikusának ígérkezik.
A Lament in the Night első angol nyelvű kiadása az amerikai irodalom egy olyan területét tárja fel, amely eddig sajnálatosan kevéssé volt publikálva és feltáratlan - nevezetesen a nem angolul beszélő amerikai bevándorlók irodalmi örökségét. Nagaharára számos nyugati író hatott - különösen Knut Hamsun, akinek műveit japánra fordította -, és regényeiben a Los Angeles-i noir komor érzékenységét a japán hagyományos történetmesélés és levélírás elemeivel ötvözi.