Flaming Creatures
Jack Smith lángoló lények (1963) című gyújtogató filmjét az első éjféli vetítések után nem sokkal betiltották, a kópiákat lefoglalták, a szervezőket letartóztatták, és hamarosan a New York-i underground egyik legjelentősebb alkotása lett.
A többek között Jonas Mekas és Susan Sontag által is támogatott és védelmezett film vadul és vidáman lépi át a hollywoodi erkölcs és esztétika szinte minden normáját. A szürreális és vizuálisan sűrű epizódsorozatban a címszereplő „lények” a kollektív filmes tudattalanból vett jeleneteket játszanak újra, és a mainstream filmkultúra erkölcsi kódexével játszanak, ami egyszerre szerelmes levél a klasszikus Hollywoodnak és abszurditásainak kíméletlen felemlegetése.
A film gyártási és befogadástörténetét végigkövetve Constantine Verevis amellett érvel, hogy a film a filmes átírás egy egyedülálló típusát testesíti meg, amely Smith sokrétű művészi munkásságát a filmes múltból vett egzotikus töredékekkel ötvözi. Smith főművének e tanulmánya azt vizsgálja, hogy a film kultuszfilm státusza milyen módon sajátítja ki a régi hollywoodi egzotikum vizuális textúráját, erotikus árnyalatait és nyílt fabrikálását.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)