Értékelés:

Dan Needles „Finding Larkspur” című könyve vegyes kritikákat kapott. Míg egyes olvasók értékelik a szerző humorát és a vidéki életre vonatkozó éleslátó megfigyeléseit, mások csalódottságuknak adnak hangot amiatt, hogy a könyv túlnyomórészt a mezőgazdaságra összpontosít, nem pedig a közösségi életre, amire számítottak.
Előnyök:Jól megírt, éleslátó megfigyelésekkel, a vidéki élet humoros megközelítésével, személyes történetekkel és a falu fejlődésének átgondolt szemléletével. A szerző rajongói értékelik a humor és a báj következetes átadását.
Hátrányok:A tartalom a várakozásokkal ellentétben főként a gazdálkodásról szól, kevéssé foglalkozik a falusi szokásokkal és a mindennapi élettel. Néhány olvasó hiányolta a humort, és összességében csalódottnak érezte magát.
(4 olvasói vélemény alapján)
Finding Larkspur: A Return to Village Life
A falusi élet bestseller krónikása, Dan Needles (a Wingfield Farm színpadi darabok szerzője) egy éleslátó és kacagtató túrát vezet a mai kanadai kisvárosok furcsaságai és szokásai között.
A modern irodalom nem volt kegyes a falusi élethez. A kisvárosokat csaknem két évszázadon át elmaradott, elszigetelt helyeknek ábrázolták, amelyekből menekülni kell. Az antropológusok szerint azonban az emberi faj több mint 100 000 éve 100-150 fős falvakban él. Itt fejlődött ki és alkalmazkodott agyunk legősibb része, a limbikus rendszer, amely nagyon kifinomult eszközzé vált a többi ember érzelmeinek leolvasására és annak kitalálására, hogyan tudnánk együttműködni, hogy élelmet, menedéket és védelmet találjunk. Ehhez képest a frontális kéreg, amely segít nekünk az adózás, az autóvezetés és a macskás videók letöltése terén, egy nagyon új, utólag beszerzett kiegészítő, akárcsak a napfénytető. És ez az a falu, ahol a világ népességének majdnem fele még mindig úgy dönt, hogy élni akar.
Finding Larkspur egy huszonegyedik századi kanadai faluban tesz sétát, megfigyelve a szokásokat és hagyományokat, amelyek a Twitter, a Facebook és az Amazon minden erőfeszítése ellenére is fennmaradnak. A szerző megvizsgálja a régi vidéki közösségből megmaradt épületeket és szervezeteket, azt, hogy miért is épültek egyáltalán, és hogyan alkalmazkodtak a modern korhoz. A posta, a vegyesbolt, a templom, az iskola és a szolgáltató klub mind áll még, de egészen másképp működnek, mint őseink számára. A Kanada és más országok vidéki közösségeiben szerzett tapasztalataiból kiindulva Needles feltárja, hogy a nemzeti beszélgetést a városi hangok irányíthatják, de a nemzeti karakter gyakran nagyon is a kisvárosok és a mellékutak terméke.