Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Lars von Trier kezdettől fogva provokatőrként szerzett magának hírnevet - de a 2000-es évek végén egy még gyújtogatóbb szakaszba lépett.
A cannes-i viták közepette az Antikrisztus (2009), a Melankólia (2011), a Nymphomaniac (2013-14) és a The House That Jack Built (2018) azt a filmes virtuozitást mutatta be, amelyet von Trier egykor a Dogme 95 kiáltvány alapján betiltott, miközben a közönséget "extrém" mozinak tette ki. Miután von Trier 2006-ban és 2007-ben klinikai depresszióban szenvedett, ezek a filmek agresszívan személyes és retrospektív fordulatot vettek a rendező vitákat kiváltó nyilvános szerepléseinek hátterében.
A széles körben elterjedt feltételezésekkel szemben Linda Badley reparatív megközelítést alkalmaz, és alaposan megvizsgálja ezt a négy filmet és az őket létrehozó kontextust. A rendezővel és munkatársaival készített számos interjúra, valamint archív anyagokhoz való belső hozzáférésre támaszkodva alapos és átfogó beszámolót ad von Trier produkció előtti és alkotói folyamatáról. A transzmediális fordulatot kiemelve Badley nyomon követi von Trier művészi érintkezési pontjait Wagnertől, Prousttól és Sade márkitól a skandináv erotikus moziig és a sorozatgyilkos műfaji trópusokig.
Megvizsgálja a mentális betegségek és a terápia, a nemek és a szexualitás, a természet és a kihalás ábrázolását, és rávilágít azokra a tematikus kérdésekre, amelyek ezeket a filmeket különálló ciklusként egyesítik. A könyv árnyalt olvasatokat kínál ezekről a filmekről, és hangsúlyozza von Trier munkásságának jelentőségét a jelenlegi kritikai és filozófiai viták szempontjából, megmutatva, hogyan kapcsolódnak az antropocén, a "sötét ökológia" és a posztmozi fogalmaihoz.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)