Értékelés:
Gareth Davies „See Government Grow” című könyve részletesen megvizsgálja az amerikai oktatáspolitika alakulását a Johnson-kormányzattól a Reagan-kormányig. Rávilágít a szövetségi oktatásfinanszírozás politikai, történelmi és gazdasági aspektusaira, és megkérdőjelezi a különböző elnököknek az oktatáspolitika alakításában betöltött szerepével kapcsolatos tévhiteket. Bár a könyvet alapos kutatásai és áttekinthetősége miatt dicsérik, egyes olvasók a részletesség szintjét időnként nyomasztónak találják.
Előnyök:⬤ Kiváló bevezetés az oktatáspolitika történetébe
⬤ rendkívül informatív és jól kutatott
⬤ világos és nem bonyolult írás
⬤ tudományos felhasználásra elfogadott értékes forrás
⬤ tisztességes és kiegyensúlyozott képet ad a történelmi eseményekről
⬤ részletesen feltárja a különböző adminisztrációkat és azok oktatásra gyakorolt hatását.
⬤ A terjedelmes részletesség miatt időnként nehezen követhető
⬤ a kevésbé magával ragadó cím miatt nem biztos, hogy vonzza az alkalmi olvasókat
⬤ az információ sűrűsége egyesek számára nyomasztó lehet
⬤ gondos olvasást igényel az összes árnyalat teljes megértéséhez.
(4 olvasói vélemény alapján)
See Government Grow: Education Politics from Johnson to Reagan
Amikor a Kongresszus 1965-ben jóváhagyta az iskolák jelentős támogatását, ellentmondásos volt az a gondolat, hogy a szövetségi kormánynak bármilyen felelőssége lenne a közoktatásban. Húsz évvel később nemcsak ez a vita oszlott el, hanem Washington szerepe is drámaian kibővült az oktatásban. Gareth Davies azt vizsgálja, hogy mind a konzervatívok, mind a liberálisok hogyan fogadták el az általános és középfokú oktatásban betöltött aktív szövetségi szerepvállalás egykor merész ötletét, és ezt az esetet használja fel arra, hogy megvizsgálja a nagy kormányzat fennmaradását - és növekedését - egy állítólag kormányellenes korszakban.
A polgárjogi forradalmat kísérő kormányzati intézményi változásokra összpontosítva Davies bemutatja, hogy a kezdetben törékeny programok hogyan vertek gyökeret, hogyan alakítottak ki választói kört, és hogyan szilárdultak meg. Megmagyarázza, hogy a szövetségi szerepvállalás az iskolákban miért bővült tovább az LBJ utáni években, amikor a reformimpulzus egyre inkább elszakadt a választási politikától, és helyette a bíróságok és a szövetségi bürokrácia került a középpontba. Eközben az iskolai deszegregációval szembeni déli ellenállás lejáratta az államok jogai érvet, ami megkönnyítette a konzervatívok és a liberálisok számára is, hogy szövetségi megoldásokat keressenek a társadalmi problémákra.
Bár LBJ mérföldkőnek számító általános és középiskolai oktatási törvénye a helyi ellenőrzésre hagyatkozott, a Nixon-Ford-évek törvényhozása olyan irányelveket adott ki, amelyek nagyobb kihívást jelentettek a hagyományos föderalizmus számára, mint Johnson nagy eszméi. Amint Davies bemutatja, az új politikai légkörben olyan áttörések születtek, mint a kötelező kétnyelvű oktatás, az iskolafinanszírozási reform és az "Oktatás minden fogyatékos gyermek számára" törvény - olyan intézkedések, amelyeket a hetvenes évek előtt a liberálisok és a konzervatívok egyaránt elképzelhetetlenül tolakodónak tartottak volna. És amikor Ronald Reagan megígérte, hogy megszünteti az Oktatási Minisztériumot, a konzervatívok a liberálisokkal együtt dolgoztak azon, hogy kisiklassák a programját.
Davies meglepő tanulmánya azt mutatja, hogy az amerikai konzervativizmus eltávolodása államellenes hagyományaitól segített előkészíteni az utat a mai nagy kormányzati konzervativizmusnak, amely lehetővé tette a republikánus többségű kongresszus számára, hogy elfogadja a No Child Left Behind törvényt. Azzal, hogy feltárja a Nagy Társadalom értékeinek fennmaradását a republikánusok felemelkedésének időszakában, könyve ablakot nyit politikai folyamatainkra, és új betekintést nyújt abba, hogy mi az, ami valójában a kormányzatot növekedésre készteti.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)