Értékelés:
A Lasker's Manual of Chess (Lasker sakk kézikönyve) nagyra értékelt a játék oktatóértéke és átfogó lefedettsége miatt, amely mind a kezdők, mind a haladó játékosok számára alkalmas, annak ellenére, hogy egyes kiadásokban kritikák érik a jegyzeteléssel és a bemutatással kapcsolatban. Sok kritikus dicséri, hogy képes jelentősen fejleszteni a sakkozási készségeket, míg mások száraznak találják az írásmódot és elégtelennek az ábrákat.
Előnyök:⬤ Értékes oktatói tartalom a sakkozási készségek fejlesztéséhez
⬤ klasszikusnak és a sakkozók számára nélkülözhetetlennek dicsérik
⬤ hatékony a középjáték taktikájának és a pozíciós játéknak a tanításában
⬤ az egyik legjobb sakkkönyvként tartják számon
⬤ egyes kiadásokban algebrai jelölés szerepel.
⬤ A jelölések gyakran leíró formátumban vannak, ami néhány olvasó számára nehézséget okozhat
⬤ száraz írásmód, amely nem minden olvasót vonz
⬤ néhány nyomtatott kiadásból hiányzik a megfelelő mennyiségű diagram
⬤ a Kindle verzió nehézkessé teszi a lépések és diagramok hatékony hivatkozását.
(55 olvasói vélemény alapján)
Lasker's Manual of Chess
Emanuel Lasker valószínűleg a modern kor legnagyobb sakkozója volt. Bizonyára senki sem tartotta még 28 évig a világbajnoki címet, és senki sem őrizte meg ilyen sokáig a hatalmát. Hatvanéves korában Lasker úgy kezdte meg a sakkozásban az új karrierjét, hogy tíz év után először játszott komolyabb partit, és legyőzte Max Euwe-t, aki a következő évben világbajnok lett. Rendkívüli képességeinek titka talán abban rejlik, hogy Lasker a játék minden fázisát széleskörűen ismerte, és képes volt függetleníteni magát az iskoláktól és a divatoktól.
Ez a tudás tükröződik a Sakk kézikönyvében, így az a játék egyik legnagyobb tanulmánya, amelyet a sakkvilág szinte megjelenése napjától kezdve elismeréssel fogadott. A könyv a valaha írt egyik legalaposabb tanulmány, és bár elsősorban a középhaladó és a gyakorlott játékosokat szólítja meg, magyarázatait olyan szinten kezdi, hogy a kezdők számára is érthető legyen. Lasker elemzi az előnyszerzés alapvető módszereit, a bábuk csereértékét, a kombinációkat, a pozíciójátékot, a sakk esztétikáját és a játék szinte minden más fontos aspektusát. Több tucatnyi különböző megnyitást vizsgál, köztük a Petroff-védelmet, a Magyar védelmet, a Király futóját, a Ponziani, a Giuoco Piano és a Négy huszár játékot. Tárgyalásait folyamatosan a nagy modern mesterek játszmáival illusztrálja. Lasker mindig élvezetes olvasmány, és egy olyan elméről árulkodik, amely éppoly gyorsan tud szórakoztatni és filozofálni, mint magyarázni.
A könyv egyik legértékesebb vonása Lasker megvilágítása és William Steinitz elméleteinek kidolgozása. Érdekes mellékszál, hogy bár Lasker mindig Steinitz tanítványának tartotta magát, valójában eredeti, sokoldalúbb játékos volt, aki hajlamos volt a kiszámított kockázatvállalásra. Steinitz s gondolatainak és maximáinak, támadási és értékelési elveinek kifejtése azonban nem lehet más, mint hasznos minden sakkozó számára.
".
