Slow Narrative and Nonhuman Materialities
A Slow Narrative and Nonhuman Materialities (Lassú elbeszélés és nem-emberi anyagszerűségek) azt vizsgálja, hogy a lassúság megtapasztalása a kortárs elbeszélői gyakorlatokban hogyan teremtheti meg az emberi közösségek és a nem-emberi világ összekapcsolódásának vízióját. A lassúság itt nem a mérhető idő kérdése, hanem az ökológiai válsággal foglalkozó kortárs elbeszélések közönségének átalakító élménye.
Míg az éghajlatváltozás egy tudományos absztrakció, a lassúság képzelete mélyen megtestesült és érzelmi tapasztalattá teszi azt. Marco Caracciolo a lassúság értékét a különböző médiumokban megjelenő elbeszélések széles skálájával párbeszédben vizsgálja, a prózai regényektől a képregényeken át a videojátékokig. Azt állítja, hogy türelemre és az összetett mintákra való odafigyelésre van szükségünk ahhoz, hogy felismerjük az emberi közösségeket és az éghajlati és földtörténeti lassú folyamatokat összekötő többszörös szálakat.
A lassuló figyelem fontos betekintést nyújt az emberi társadalmaknak a Föld fizikai tájainak, ökoszisztémáinak és légkörének nem emberi anyagiságával való kapcsolatába. Caracciolo az elbeszélés tapasztalati hatásait állítja a középpontba, és elméletileg megalapozott olvasatok sorát kínálja, amelyek kiegészítik az elbeszéléselmélet formanyelvét.
Ezek a közeli olvasatok azt mutatják, hogy a lassúság nem a mérhető idő kérdése, hanem a figyelem "sűrítése", amely a valóság mélyen több szálon futó természetét tárja fel. Ennek a felismerésnek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: a lassú elbeszélés a tapasztalat itt és mostjába való befektetésen keresztül segíthet nekünk kezelni a bizonytalanságot, amely egy olyan korszakban való élettel jár, amelyet drámaian változó éghajlati minták jellemeznek.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)