Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Könyv tartalma:
Simon Smith nem csak arról van szó, hogy senki máshoz nem hasonlítható módon ragadja meg a figyelem és a figyelemelterelés új ritmusát, amely az elmúlt évtizedben alakult ki. A Last Morning-ban olyan tempójú költészetet ír, amely mintha végigsétálna a lapon, gyakran kis háromsoros csoportokban, olyan kanyargó utazásokat létrehozva, amelyek lazán megkavarják a belső és külső felületeket, amelyeken keresztülhaladnak. Egyszerre transzcendentálisak és földhözragadtak, ezek a versek intenzíven a helyükről és a pillanatukról szólnak. Smith hallható párbeszédét az olyan amerikai költőkkel, mint O'Hara, Spicer és Peter Gizzi, semmi sem akadályozza meg abban, hogy a hipotetikus észak-amerikai olvasó számára annak nagykövete legyen, hogyan érzi magát ma Nagy-Britannia. Ezek a versek veled fognak járni. -Daniel Katz.
Simon Smith fürge verseit olvasni nem sokban különbözik attól, mint egy flipperautomata belsejébe épített hullámvasúton utazni, ahol "a tér nem négyzet, hanem kocka". Minden, amibe beleütközik az ember, valóságos, ahogy a versek egyik látványtól (és helyszíntől) a másikig "sátor a város szélén" pendülnek. Az olvasót mindig magával rántja - "dalról dalra", tele "életjelekkel" a "világ visszatérésétől" az "illat jelenléte/köszönt az éjszakába". Smith különböző és meglepő módokon hajtogatja újra a kint és itt közötti határt. A Last Morning-ban nyitott és éber a "nap zümmögésére", miközben tudja, hogy "a tükör elnyeli a Világ ezen oldalát". És a "dal (kitalálódik) menet közben". -John Yau.
Ezekben az új versekben Simon Smith egyfajta lírai fókuszhúzóként működik a világgal kapcsolatban, nemcsak a képet, hanem a hangot is felszínre hozva. Eső vagy rom, fehérség vagy tanúság, fenyegetés vagy torok? Nem mindegy. A látás és hallás etikája működik itt, amely a szóválasztás pontosságától függ. Ezek a versek azonban nem zárkóznak el az olyan nagy fogalmaktól, mint az Igazság (kék fényes nappal), a Lét (a mondásban van) vagy a Szerelem (yeah yeah yeah yeah), amelyek maguk is folyamatosan próbára vannak téve a versalkotás sajátos aktusain keresztül. Következésképpen ez az intenzív anyagi jelenlétek költészete, amely azt idézi, amit Hans Vaihinger "a mintha filozófiájának" nevezett, ahol a vers egy szökőkút tapsoló hangja, ahol a mondanivaló előtti kép a dal, ahol a jövő folyamatosan megérkezésre vár. "Ki kockáztatja a kockát" - kérdezi Smith egy ponton - "válaszoljon erre a válaszra". Válasz visszhang. Válaszoljon a törlés alatt. Válaszok egy szálon. -Jeff Hilson.
Simon Smith Last Morning című műve egyik fülét a hírek dübörgő hátterére, a másikat a dal sürgető erejére, az "én" és a "te", az elhaladó madarak és az egyszarvúak villódzó konstrukcióira fordítja. A hang és a szintaxis finoman az elcsúszás határán marad, hogy az olvasó füle állandóan újrahangolódjon, mint például a hasonlatban, amely egy mosoly újra összerakása is lehetne. A líra mágneses vonzása gyakran a félreolvasás vagy a félrehallás folyamata, egy hallucinációs kétszeres felvétel az álomba csúszás határán. Miközben ezek a versek az óceán vagy a hangok hullámaiba viszik az olvasót, "mint a rádiókód / egy ideiglenes csodához", teljesen éberek a jelenségekre, kapcsolatot kovácsolnak a lehetséges létező és a már létező, emberibbnél emberibb világ között. Lehet, hogy ez az utolsó reggel, de minden úgy cseng, mintha ez lenne az első. -Zoe Skoulding.
Simon Smithnek kilenc verseskötete jelent meg. Harmadik, Mercury (Salt Publications) című kötete 2007-ben a Costa-díj hosszú listáján szerepelt. Válogatott versei, a More Flowers Than You Could Possibly Carry 2016-ban jelent meg a Shearsman Booksnál, legutóbbi könyvei pedig a Municipal Love Poems (Muscaliet Press) és a Day In Day Out (Parlor Press).
